Alojz Tkáè kassai érsek 2003. november 8-án Ungviszokán (Vysoká nad Uhom) közel 600 fiatal aktív részvételével ünnepélyes keretek között nyitotta meg

1944. november 22-én a német csapatok távozását követően, az orosz hadsereg egyik katonája erőszakot akart elkövetni az akkor 16 éves leányzón, akit mivel ellenállt neki, édesapja és a vele együttlevő pincelakók szemeláttára, agyonlőtt. Sírjánál a fiatalok Pavol Hudák kassai egyetemi főlelkész kezdeményezésére és vezetésével már öt esztendeje, évente négyszer találkoznak, hogy a lelki-napok különböző rendezvényein, erőt merítsenek a tisztaságért folyó küzdelmükhöz. A főpapi szentmisét megelőzően Gábor Bertalan esperes-plébános, az ügy posztulátora tartott előadást, akihez a jelenlevők meglepően sok és komoly kérdést intéztek. A háromnapos lelki program, a nagyszámú gyónó, a jelenlevők szentség utáni határozott és őszinte vágyakozása, egy helyi lelkigyakorlatozó ház létrehozásának váratlan lehetősége, és sok más elgondolkodtató esemény, arra enged következtetni, hogy az üggyel érdemes foglalkozni. Annál is inkább, mivel az eset nem egyedülálló. 1944. augusztus 28-án hasonló dolog történt az olaszországi Acqui Terme egyházmegye, Santa Giulia falujában. A község asszonyai és leányai a német hadsereg elől a közeli erdőbe menekültek. Amikor a katonák rájuk találtak, néhányat közülük magukkal vittek, köztük Terézia Braccot is. A nők többsége félelemből engedett az erőszaknak, de Teréz erőteljesen védekezett. Megpróbált elmenekülni, a felbőszült német katona azonban utolérte. Fojtogatni kezdte, majd szíven lőtte. Miután kivégezte, bakancsával fejbe rúgta. A holttestet másnap találták meg a helyi lakosok. Már röviddel a tragédia után többen nyertek Teréznek tulajdonított imameghallgatást. Boldoggá avatási eljárását siker koronázta. Terézia Braccot II. János Pál pápa 1998. augusztus 24-én a boldogok sorába iktatta. Ez az eset is arra bátorítja az Ungviszokán immár tizenkilencedszer találkozókat, hogy az itt meggyilkolt hős lelkű leányzó életpéldájából erőt merítsenek. Ennek tudható az is, hogy Magyarországhoz hasonlóan Szlovákiában is új lendületet kapott a vértanúk tiszteletének ápolása és több boldoggá avatási eljárás bevezetése. Az előadás után az ügy posztulátora találkozott Anna még élő barátnőjével, Mária Budisovával, aki elmondta, hogy a front közeledtével és alatta, a helyi plébános végigjárta a házakat és mindenkit meggyóntatott és megáldoztatott. A tudatosan feketébe öltözött, fiatalságát álcázó Annát is. Minden bizonnyal a temetés után ennek alapján írta a Halottak Anyakönyve megjegyzések rubrikájába Lukács Antal, az akkori esperes-plébános és gyóntató, aki a plébánia történetének könyvében részletesen is beszámol az eseményről: hostia sanctae castitatis (a szent tisztaság áldozata). Minden jel arra mutat, hogy a tragédia 60. évfordulójára meghirdetett jubileumi esztendő remélhetőleg nem lesz hiábavaló. GB/MK