Általános kihallgatás december 6-án

Mielőtt XVI. Benedek pápa megosztotta volna benyomásait a VI. Pál-teremben összegyűlt mintegy tízezer zarándokkal, a Szent Péter-bazilikában találkozott a Lazio egyházmegye híveinek kb. ötezer fős csoportjával, akik az ad limina-látogatáson tartózkodó püspökeik vezetésével érkeztek a Vatikánba. A Szentatya arra buzdította őket, hogy egyre jobban mélyítsék el hitéletüket, az olasz helyi egyház veronai találkozóján megjelölt szempontokat követve. Lankadatlanul bízzák magukat Krisztusra, és őt hirdessék családjukban és az élet minden színterén egyaránt, hiszen ma ezt várják az emberek az egyháztól.

Ezt követően XVI. Benedek pápa 11 órakor a VI. Pál-teremben a világ számos országából érkezett zarándokcsoportokkal találkozott, és különböző nyelveken megköszönte nekik, hogy imádkoztak apostoli útjának sikeréért. Emlékeztetett a Szeplőtelen Fogantatás december 8-i ünnepére, amely a nemrég megkezdődött adventi időszakban Máriát állítja elénk példaként. Mária serkentse a fiatalokat Krisztus követésére, ő legyen támasza a betegeknek a megújult reményre, és az ifjú házasokat vezesse családjuk építésében.

Beszédében XVI. Benedek pápa felidézte múlt heti törökországi zarándokútjának különböző állomásait. Ez a látogatás, mint ismeretes, több szempontoból sem ígérkezett könnyűnek, de Isten már kezdettől fogva elkísérte a pápát, és ezért az út sikeresen zajlott le. A Szentatya előzőleg a hívek imáit kérte útja előkészítéséhez, most pedig arra buzdította őket, hogy vele egyesülve adjanak hálát az Úrnak a látogatás sikeres lezajlásáért. A pápa Istennek ajánlotta fel azokat a gyümölcsöket, amelyek reménye szerint mind az ortodox testvéreinkkel való kapcsolatok, mind pedig a muzulmánokkal folytatott párbeszéd meghoznak.

A Szentatya mindenekelőtt ismételten elismerését fejezte ki a török köztársasági elnöknek, a kormányfőnek és az állami hatóságok többi képviselőjének, akik olyan nagy udvariassággal fogadták, és biztosították a szükséges feltételeket, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön. A pápa testvéri köszönetét fejezte ki a törökországi részegyház püspökeinek és munkatársaiknak, valamint I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárkának, aki otthonában fogadta őt, továbbá II. Meszrob örmény pátriárkának, a szír-ortodox metropolitának és a többi vallási vezetőnek.

Az út során XVI. Benedek pápa érezte tiszteletre méltó elődei, Isten szolgái, VI. Pál és II. János Pál lelki támogatását, akik mindketten emlékezetes látogatást tettek Törökországban, és főleg Boldog XXIII. János lelki támaszát érezte, aki a nemes török nemzetnél volt pápai képviselő 1935 és 1944 között, és akinek emlékét ma is szeretet és tisztelet övezi.

XVI. Benedek ezután utalt a II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű konstitúció egyházról szóló tanítására, miszerint ezek a lelkipásztori utak hozzájárulnak ahhoz, hogy a pápa a koncentrikus körök elmélete alapján teljesítse küldetését. A legbelsőbb körben Péter utóda a katolikusokat erősíti meg hitében, a középső körben a többi kereszténnyel találkozik, majd a legkülső körben a nem keresztényekhez és az egész emberiséghez szól. „Törökországi látogatásom első napja a harmadik, legszélesebb körnek szólt: találkoztam a miniszterelnökkel, a köztársasági elnökkel és a vallási ügyek hivatalának elnökével” – mondta beszédében a Szentatya. Ez utóbbihoz intézte első beszédét, majd lerótta tiszteletét a „haza Atyja”, Musztafa Kemal Atatürk előtt, az emlékére emelt mauzóleumban.

Ezután az ankarai nunciatúrán intézett beszédet a diplomáciai testület tagjaihoz. Ezek a találkozások a látogatás fontos részét jelentették, különösen arra való tekintettel, hogy Törökország túlnyomó többségében muzulmán, amelynek alkotmánya azonban leszögezi az állam laicitását. Jelkép értékű ország tehát annak a nagy kihívásnak az összefüggésében, amely ma globális szinten jelentkezik: egyrészt ismét fel kell fedezni Isten valóságát és a vallásos hit közéleti jelentőségét, másrészt biztosítani kell, hogy a hit megvallása szabadon történjen, mindenféle fundamentalista eltorzulástól mentesen, elutasítva az erőszak minden formáját.

A pápának alkalma nyílt arra, hogy megújítsa a muzulmánok és az iszlám kultúra iránti nagyrabecsülését, illetve hangsúlyozta annak a jelentőségét, hogy a keresztények és muzulmánok közösen kötelezzék el magukat az ember, az élet, a béke és az igazságosság érdekében. Ismételten leszögezte, hogy a magán- és a vallási szféra közötti megkülönböztetés értéket jelent, továbbá azt, hogy az államnak biztosítania kell az állampolgárok és vallási közösségek számára a tényleges vallásszabadságot. A vallásközi párbeszéd terén, az isteni Gondviselés lehetővé tette a Szentatya számára, hogy utazása végén egy előre nem tervezett gesztusra került sor, amely különösen jelentőségteljesnek bizonyult: meglátogatta az isztambuli Kék mecsetet. „Az imának azon a helyén, néhány percre elmélyülve, az ég és a föld egyetlen Urához, az egész emberiség irgalmas Atyjához fordultam. Bárcsak minden hívő elismerné, hogy az Atya teremtménye és tanúságot tenne a valódi testvériségről” – mondta az általános kihallgatáson a Szentatya.

Beszámolóját folytatva a pápa elérkezett a második naphoz. Efezusban a legbelsőbb „körhöz” érkezett, amikor közvetlen kapcsolatba került a katolikus közösséggel. Efezus mellett van ugyanis, a „Pacsirta dombjának” nevezett és az Égei-tengerre néző szép vidéken található a Mária háza szentély. Egy régi kis kápolnáról van szó, amely egy kunyhó mellett épült. Egy ősi hagyomány szerint a házikót János apostol építtette Mária számára, miután magával hozta Efezusba. Jézus bízta őket egymás gondjaira, amikor a kereszten halála előtt így szólt Máriához: „Asszony, íme a te fiad!” – Jánosnak pedig ezt mondta: „Íme a te Anyád!” A régészeti kutatások bebizonyították, hogy az a hely már emberemlékezet óta a Mária-tisztelet helye, amely kedves a muzulmánok számára is, akik rendszeresen felkeresik a szentélyt, hogy tiszteljék Máriát, akit „Meryem Ana”-nak, azaz Mária Anyának neveznek.

A pápa a szentély előtti kertben mutatta be a szentmisét hívek egy csoportjának, akik a közeli Izmir városából és Törökország más részeiből, illetve külföldről is érkeztek. „Mária háza” mellett valóban éreztük, hogy otthon vagyunk – mondta a pápa, hozzátéve, hogy a szertartáson imádkoztak a Szentföld és az egész világ békéjéért. A Szentatya emlékeztetett ott Andrea Santoro atyára is, arra a római papra, aki halálával tett tanúságot török földön az evangéliumról.

A középső „kör”, az ökumenikus kapcsolatok köre foglalta el a pápa utazásának központi részét november 30-án, Szent András apostol ünnepén. Ez az emléknap ideális alkalmat nyújtott arra, hogy megerősítsék a testvéri kapcsolatokat Róma püspöke – Péter utóda – és a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka között, aki a hagyomány szerint a Szent András apostol, Simon Péter testvére által alapított egyház vezetője. VI. Pál nyomán, aki Atenagorasz pátriárkával találkozott, valamint II. János Pált követve, akit Atenagorasz utóda, I. Dimitriosz fogadott, XVI. Benedek I. Bartolomaiosszal együtt megújította azt a nagy jelképes értékű gesztust, amellyel megerősítették a kölcsönös elkötelezettséget, hogy tovább haladnak a katolikusok és ortodoxok közötti teljes szeretetközösség helyreállítása felé vezető úton.

Ezt a szilárd elhatározást szentesítette az a Közös Nyilatkozat, amelyet a pápa az ökumenikus pátriárkával együtt írt, és amely ennek az útnak egy újabb állomását jelenti. Különösen jelentős volt, hogy ez az esemény Szent András emléknapjának ünnepélyes liturgiája végén következett be. A pápai részvétellel végzett szertartás kettős áldással zárult, amelyet Róma püspöke és a konstantinápolyi pátriárka – Péter, illetve András apostol utóda – adott. Ezzel kifejezték azt is, hogy minden ökumenikus erőfeszítés alapja az ima és a Szentlélekhez való kitartó fohász.

Isztambulban a pápa, ugyancsak az ökumenizmus jegyében, találkozott az Apostoli Örmény Egyház pátriárkájával, II. Meszrobbal, valamint a szír-ortodox metropolitával. A pápa örömmel emlékezett vissza a törökországi főrabbival folytatott megbeszélésére is. A Szentatya látogatása, a legbelsőbb „körhöz” való visszatéréssel végződött, vagyis az isztambuli latin szertartású Szentlélek-székesegyházban találkozott a helyi katolikus közösséggel. A szentmisén részt vett az ökumenikus pátriárka, az örmény pátriárka, a szír-ortodox metropolita, valamint a protestáns egyházak képviselői is. Az imádságban eggyé vált valamennyi keresztény, a hagyományok, rítusok és nyelvek különbözőség ellenére. A jelenlévőknek, Krisztus szavában bízva, aki megígéri a híveknek „az élő víz forrásait”, egy új pünkösd élményében lehetett részük.

A Szentatya végül ismét arról biztosította a híveket, hogy szívét Isten iránti hálával, és a szeretett török nemzet iránti őszinte szeretettel és nagyrabecsüléssel. Úgy érezte, hogy a török nép befogadta és megértette őt. Az a szívélyes fogadtatás, amelyben részesítették, annak ellenére, hogy látogatása elkerülhetetlenül nehézségeket okozott mindennapi tevékenységük folytatásában, továbbra is élénken él a pápa emlékezetében, és imára készteti őt. „A mindenható és irgalmas Isten segítse a török népet, vezetőit és a különféle vallások képviselőit, hogy közösen építsék a béke jövőjét, hogy Törökország a barátság és a nyugat és kelet közötti testvéri együttműködés hídja lehessen.” A Szentatya Mária közbenjárásáért fohászkodott, majd így imádkozott: a Szentlélek tegye termékennyé ezt az apostoli utazást, és az egész világon adjon új lendületet az egyház küldetésének, amely Krisztus parancsa szerint nem más, mint az igazság, a béke és a szeretet evangéliumának hirdetése minden nép számára.

VR/Magyar Kurír

Kép: VR