Általános kihallgatás február 4-én

A pápa 2008. július 2-ától húsz katekézisben elmélkedett Szent Pálról, felidézve az apostol emberi és lelki nagyságát. Rendkívüli spirituális örökséget hagyott az utókorra; egyházatyák és teológusok merítettek a páli levelekből és lelkiségből, így maradhatott a mai napig tanítónk és a Népek Apostola – mondta a Szentatya, aki ez alkalommal az apostol vértanúságáról beszélt.

A Szent Pál vértanúságáról szóló legrégebbi dokumentum az I. századból való, közel harminc évvel az apostol halála után írta Kelemen, Róma püspöke. Péter és Pál apostol Rómában szenvedett vértanúságot, sírjukat is az Örök Város őrzi – a keresztény hagyomány a római egyház alapítóiként tartja őket számon. A II. században született Pál apostol cselekedetei (Acta Pauli) című dokumentum Néró császárnak tulajdonítja a fejvesztésről szóló halálos ítéletet, amelyet a ma Tre Fontane (Három Forrás) néven ismert helyen hajtottak végre.

Pál apostol tanítása halhatatlan – hangsúlyozta a pápa. Levelei rendkívüli hatással voltak az első keresztény közösségekre, a liturgia részévé váltak, lelki táplálékul szolgálva a mindenkori hívőknek. Luther Szent Pálról szóló írásai a protestáns lelkiség alapját képezik. Az ökumené szempontjából is jelentős előrelépés a szentírás-magyarázás történetében, hogy – főként az elmúlt kétszáz évben – a katolikus és a protestáns egzegézis több ponton közeledett egymáshoz.

Szent Pál rendkívül termékeny keresztény gondolkodó volt, akinek apostoli példájából, tanításából merítve ösztönzést kapunk keresztény identitásunk megerősítésére és az egész egyház megújítására – összegezte a Népek Apostoláról szóló gondolatait XVI. Benedek pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír