
A zarándokok sokaságában a Gyulafehérvári Főegyházmegyéből érkezett magyar hívek is voltak, akiket a pápa a következő szavakkal köszöntött: „Isten hozta a magyar híveket, különösen is a szentegyházasfalui csoport tagjait. Vigyétek el köszöntésemet családjaitoknak és szeretteiteknek. Apostoli áldásommal. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
A pápa az általános kihallgatáson elhangzott katekézisét a most zajló Szent Pál-év jegyében a Népek Apostola alakjának szentelte. Pontosabban a Pál és a tizenkét apostol közötti kapcsolattal foglalkozott, tehát azokkal, akik megelőzték őt Jézus követésében. Pál és a tizenkettő kapcsolatát mindig a mély tisztelet és az őszinteség jellemezte, amelynek forrása Pál esetében az evangéliumi igazság szenvedélyes védelme volt. Pál lényegében a názáreti Jézus kortársa volt, ám személyesen soha nem találkoztak.
A damaszkuszi úton történt megtérése után ezért Pál szükségét érezte annak, hogy a Mester első tanítványain keresztül ismerkedjen meg Jézus életével. A Galatákhoz írt levelében részletesen leírja Jézus néhány tanítványával – köztük Péterrel, Jakabbal és Jánossal – történt találkozásait. Különösen jelentős Péterrel való találkozása és az a tény, hogy kifejezetten azért ment Jeruzsálembe, hogy megismerkedjen Péterrel, akinél tizenöt napig maradt. Péter volt a kőszikla, akire a születő egyház épült. Szent Pál maga írja, hogy hűségesen adja tovább az új keresztényeknek amit ő maga is másoktól kapott. Apostoli leveleiben különösen jelentősek azok a szakaszok, amelyek az Eucharisztiára és a feltámadásra vonatkoznak.
Pál szándékosan jelen időben használja a feltámadott szót, míg múlt idejű a Jézus halálára és eltemetésére vonatkozó kifejezés. Jézus ugyanis feltámadt a halálból és tovább él az Eucharisztiában és az egyházban. Ugyanazt az evangéliumot hirdetjük – állítja határozottan Pál, aki a pogányok közé elvitte az evangéliumi örömhírt és igehirdetését megerősítették az apostolok is. Pál apostol nagy fontosságot tulajdonít az egyház élő hagyományának, amelyet tovább ad saját közösségeinek. Ez is bizonyítéka annak, mennyire téves az a felfogás, miszerint Pál apostol találta ki a kereszténységet. Pál ugyanis evangelizáló küldetését csak azután kezdte meg, miután a damaszkuszi úton találkozott az Úrral, látogatta őt az egyházban, megfigyelte Õt a 12 tanítvány életén keresztül, és mindazokban, akik Galilea útjain Jézus nyomába szegődtek és követőivé váltak. Õ, aki kezdetben üldözte a keresztényeket, megtérése után szenvedélyes hirdetője lett a Messiásba vetett hitnek. Minél inkább törekszünk arra, hogy felismerjük a názáreti Jézus nyomdokait Galilea útjain, annál inkább megértjük, hogy Jézus teljes mértékben osztozott emberségünkben, kivéve a bűnt. Hitünk nem mítosz, vagy egy eszme szülötte, hanem a Feltámadt Krisztussal való találkozás az egyház életében – mondta végül szerdai katekézisében a pápa.
Az általános kihallgatásra érkezett csehországi hívekhez szólva a pápa emlékeztetett az ország fővédőszentje, Szent Vencel jövő vasárnapi ünnepére és azt kérte a cseh katolikus hívektől, hogy hűségesen őrizzék meg gazdag lelki örökségüket és maradéktalanul adják át az új nemzedékeknek.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Kép: CPP