Amikor az apát és a novícius szerepet cserél

A Franciaország észak-nyugati részén fekvő Mondaye premontrei kolostorában öt éve elevenítették fel ezt a hagyományt. A húsz szerzetesből és három novíciusból álló közösség egy napra átadta a vezetést legfiatalabb tagjának, a 23 éves Norbert testvérnek. Az ifjú novícius átült P. François-Marie Humann apát székébe, aki még mellkeresztjét is átadta neki.

Így Norbert testvér az apát helyén ült a zsolozsmák alatt, az ebédlőben, de még a közösségi tanácskozáson is. Csak a mise alatt nem jöhetett létre szerepcsere, hiszen a még pappá szentelés előtt álló novícius itt nem tölthette be az apát szerepét.

„Ez a szokás segít megelőzni, hogy az a személy, aki a hatalmat gyakorolja, túlságosan komolyan vegye a szerepét – mondja P. Humann. – Azt is szépen példázza, hogy az apátnak elsősorban szolgálnia kell a közösségét.” Az aprószentek ünnepe így párhuzamba állítható nagycsütörtök napjával, ahol ugyanez még erőteljesebben megnyilvánul, hiszen az apát az utolsó vacsora ünnepén közössége minden tagjának lábát megmossa. „A novíciusok napjának is ugyanez a jelentése, csak kissé népiesebb formába öntve” – folytatja Humann apát.

„Ez egy olyan nap, amikor kifejezzük tiszteletünket a közösség legifjabb tagjai felé” – mondja el P. Paul-Emmanuel novíciusmester. Ez még olyankor is fontos, ha a fiatalokra igyekszik folyamatosan odafigyelni a közösség. „Szent Benedek regulája előírja, hogy mindig meg kell hallgatni az újonnan érkezett testvéreket, mert ők, akik még nem szoktak hozzá a kolostori élet szabályaihoz, új frissességet tudnak hozni a közösségbe – hangsúlyozza P. Humann. – A Szentlélek általuk is üzenni tud.”

Azonban „a közösségi tanácskozás levezetése az összes testvér tekintetének kereszttüzében, igényel némi kurázsit – teszi hozzá P. Paul-Emmanuel –, és van, hogy a nap végén a novícius boldogan tér vissza saját helyére.”

Magyar Kurír
(já)