Amikor a pápák megadják pápaságuk alaphangját

„Minden másnál jobban a szívünkön viseljük, hogy az egész nyáj pásztoraivá váljunk.”
XXIII. János, 1958. november 4.

XXIII. János „szelíd és alázatos” pápaságot vetített előre, és valóban a „jó pápa” képét hagyta maga után. De kedvessége nem rejtette el határozottságát, sem az egyházzal kapcsolatos kritikus és mélyreható ismereteit. Az idős pápa, akit azért választottak, hogy semmi újítást ne vigyen véghez, csupán „átmeneti pápa” legyen XII. Piusz hosszú uralkodása után, meghirdette az egyház teljeskörű reformját célzó II. Vatikáni zsinatot, és ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében.

„Meg fogjuk hallani a világ mélyről jövő hangjait”
VI. Pál, 1963. június 30.

VI. Pál volt az első pápa a XX. században, aki Olaszországon kívül is utazott, és modern stílusa már a beiktatási beszédében megnyilvánult, melyet kilenc nyelven mondott el. Olyan egyházat kívánt vezetni, amely meghallja „a kor jelzéseit”. Folytatta az elődje által összehívott II. Vatikáni zsinatot, és az általa képviselt „elkötelezett párbeszédet” a többi keresztény egyházzal, és nyitottan fordult a modern világ igényei felé.

„Magunkra vesszük az ’igát’, melyet Krisztus törékeny vállunkra tett”
I. János Pál, 1978. szeptember 3.

I. János Pált nehéz időszakban, Aldo Moro olasz miniszterelnök 1978. májusi meggyilkolása után választották meg, és Albino Luciani csupán 33 napig ült Szent Péter trónján. A hosszú ideje betegeskedő, szerény atya 66 évesen halt meg. Halála váratlan és rejtélyes volt, és sokan annak az „igának” tulajdonítják, melyet a „mosolygós pápa” már beiktatási beszédjében túl nehéznek ítélt.

„Ne féljetek! Tárjátok ki kapuitokat Krisztus számára és az ő megváltó ereje előtt! Szűnjenek meg a határok az országok, a gazdaság és a politikai uralmak között! Terjesszétek a kultúra birodalmát, a civilizációt és a fejlődést!”
II. János Pál, 1978. október 22.

A hidegháború alatt egy olyan pápa, aki a vasfüggöny túloldaláról érkezett, a világ hatalmasságaihoz szólt, és kiállt a vallásszabadság és az emberi jogok mellett. És egyben szólt a keresztény gyökereit elveszíteni kezdő Európa összes polgárához is. Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, többször felemelte szavát a háborúk ellen. Több mint száz utazást tett külföldre, nagyobb utat járt be, mint az összes addigi pápa.

„Az egyház él, fiatal és a jövőbe vezet.”
XVI. Benedek, 2005. április 24.

A teológus pápa az egyház legfőbb feladataként a hit védelmét és terjesztését jelölte meg, és a keresztények egységére szólított fel. Kiemelte a hívek imáinak rendkívüli erejét, mely II. János Pál utolsó óráiban szinte kézzel fogható volt, és jeles elődje szavaira utalva így fordult a fiatalokhoz: „Ne féljetek Krisztustól! Nem vesz el tőletek semmit, és mindent megad nektek.”

La Croix/Magyar Kurír