Amin dolgozunk és amiben türelmesek vagyunk

Tanév végén, nyár elején vagyunk. Egyik oldalon számvetés, értékelés, szorongás a bizonyítványtól és annak fogadtatásától, gyerekeink eredményei feletti öröm vagy nem, a másik oldalon a megszabadulás, indulás a határtalan lehetőségek felé, környezetváltozás, új tájak, barátok, kalandok. Ezen a határon szólít meg bennünket Jézus, és Isten országáról tanít: olyan, mint a magvetés. A mag, amelyet elvetnek, és a végén termést hoz. Mi minden van közte?

Az ember munkája

Jézus korában nem sokat tudtak azokról a bonyolult kémiai, biológiai folyamatokról, amelyek végbemennek a vetéstől az aratásig. Azt azonban tudták, hogy a talaj megművelése, előkészítése, a vetés gondossága, utána a figyelemmel követés, a búzaföld megvédése mind az ember dolga. Sok munka, sok verejték, de szükséges ahhoz, hogy a végén kenyér kerülhessen az asztalra.

Az élet egyéb területén is tele vagyunk munkákkal, amit csak mi tudunk elvégezni – ide tartozik a tanulás, magunk képzése, edzése, de a nevelés munkája tanárként és szülőként egyaránt.

Isten munkája

A növekedést Isten adja. Az ember munkája hiábavaló, ha nem akar nőni a növény, nem szökken szárba, nem hoz termést. Isten áldása, létben tartó szeretete kell ahhoz, hogy beérjen, teljessé legyen minden. Akár növény, akár ember. És Isten munkája alatt nekünk nem szorgalmasnak kell lenni, nem is aggodalmaskodónak, hanem bizakodónak. Vagyis alapvetően nagy bizalommal állni Istenhez, aki mindnyájunk gazdája. Az időnek is.

Egyiptomi fáraók sírjában találtak 5000 éves búzaszemeket, néhányat elültettek közülük, és kikeltek. Mi pedig sokszor türelmetlenek vagyunk: tanultunk, de nem látjuk még, mi a haszna. Neveljük gyerekeinket vagy tanítjuk másokét, és mintha falra hányt borsó lenne minden szavunk, igyekezetünk. Türelem kell magunkhoz, gyerekeinkhez és Istenhez is, mert övé az idő és a növekedés. Merítsünk erőt és bizalmat azzal, hogy visszatekintünk életünkre: hogyan növekedett egy-egy mag kisgyerek korunktól a szívünkben.

Növesztő nyár

A nyár a mezőgazdaságban az aratás ideje, és kipróbálhatjuk magunkat: emberségünkben mennyit nőttünk, amikor játék, szórakozás, kirándulás, nyaralás sokféle élethelyzetében mutatkozhat meg, mennyivel vagyok emberebb a tavalyinál. Ugyanakkor a növekedés ideje is a nyár, mert a számonkérésmentes időszakban kedvünkre nőhetünk, és hagyhatjuk, hogy Isten növesszen bennünket.

Végül egy történet azoknak, akik sohasem érnek rá pihenni.

Favágóknál keresett munkát egy fiatalember, akinek a felvételekor nagyon meg volt elégedve a munkavezető a teljesítményével. Hétfőn kezdte a munkát, ám csütörtökön főnöke így szólt a fiatalemberhez: „Délután gyere be a béredért.” „Úgy tudtam, csak pénteken fizetnek a heti munkáért” – vetette ellen, azonban a munkavezető megmagyarázta: négy nap alatt az elsőről az utolsó helyre esett vissza a teljesítménye. „De hát én folyton dolgoztam, pihenni sem álltam meg” – tiltakozott a fiú. „Élezted-e a fejszédet?” – kérdezte főnöke. „Hát nem, olyan keményen dolgoztam, hogy nem volt rá időm.”

Füzes Ádám/Magyar Kurír