Amit nem tudunk, arra rá kell kérdezni – 2005. szeptember 22.

A kérdés annak a jele, hogy nyitottak vagyunk arra, amit még nem ismerünk. És a kapott választ, legyen is akármilyen, fel kell dolgoznunk. Erre ma kevés az idő. Pedig e nélkül veszélyes helyzetbe kerülünk. Megszokjuk azt, hogy a kész válaszok világában éljünk. S ezeket nem mi alkotjuk meg, hanem mások, akik akaratukat ránk erőltetik. Az az ember gyenge, aki nem engedi, hogy megkérdezzenek tőle bármit is. Vagy lehet, hogy túlfeszült.

Isten van olyan végtelen, hogy mindig meg lehet kérdezni. Nem úgy jelenik meg, hogy lehengerel bennünket, hanem úgy, hogy felkeltse érdeklődésünket. Válaszol, de nem helyettünk, hanem úgy, hogy egy adott élethelyzetünkben a kész választ mégis csak mi mondjuk ki. Pl. az élethivatás kérdésében, de egyszerűbb problémák során is, amelyeket helyettünk senki nem old meg.

Jézus azt mondja; Zörgessetek és ajtót nyitnak. A mai ember nem akar zörgetni, de elvárja, hogy szélesre tárt kapukkal fogadják. Ez így nem megy. Isten úgy üdvözít, ha mi is akarjuk üdvösségünket.

Sánta János