
Folytatja más testrészekkel is, mondván, jobb csonkán bemenni a mennyországba, mint ép testtel a kárhozat tüzére jutni. Nem véletlen, hogy ezeket a mondatokat szektás testvéreink nagy ívben kerülik, mert nem lehet szó szerint venni. Jézus nem azt mondja, hogy csak amputálva lehet üdvözülni, hanem arra tanít, hogy életünk mindazon dolgait, amelyek nem szolgálják üdvösségünket, azokat hagyjuk el.
A mai ember szinte „testrészeként” ragaszkodik rengeteg megszokáshoz, agyonragozott rossz hírhez, és még ezerféle más dologhoz, amelyek azt sugallják számára, hogy így vagy teljes ember, s közben mindez egy nagy hazugság. Csak annyit engedjünk szívünkbe a világból, hogy mindig maradjon időnk a józan értékeléshez, s utána az imához. Ha nem szánunk naponta rendszeresen időt az Istennel való kapcsolat ápolására, ellep bennünket, és koloncként ránk ragad a modern világ rengeteg kínja, s ez még a hívőt hitét is ki tudja kezdeni.
Mit kellene amputálni életünkből, hogy akadálytalanabbul tudjunk szeretni?
Sánta János