
2005 decemberében az olasz csapatban játszó 24 éves futballistát meghívták a 2006-os világbajnokságra készülő paraguayi válogatottba. Amikor Gonzalez Paraguayba indulva a repülőtérre tartott, súlyos autóbaleset érte, amelynek következtében elveszítette bal karját.
Az amputáció után nem tudta mozgatni a kar csonkját, ezért újabb műtét következett, ami „jól sikerült: most már el tudom látni magam, fel tudok öltözni, tudok enni, tudok autót vezetni" – mondta a sportoló, aki 2007 novemberében – mindenki meglepetésére – visszatért a pályára.
„Azóta minden nehézséget sikerült legyőznöm, és ezt a hitemnek köszönhetem. Isten megáldott engem a focival, megáldott egészséges gyermekekkel, megadta, hogy eljussak Olaszországba, ahol a bajnoki ligában játszhattam, és sohasem kérdeztem, miért. A kórházban arra gondoltam: miért kérdezném most, hogy miért? El kell fogadnom, ami velem történik, és mindenhez a lehető legpozitívabban kell hozzáállnom" – nyilatkozta az El Comercio című perui napilapnak.
„Visszatérésemkor a szurkolók állva köszöntöttek. Fantasztikus, ritka pillanat volt. Én könnyen elérzékenyülök, és bizony sírtam, amikor benn voltam az alagútban, és sírtam akkor is, amikor kiléptem a pályára. Még most sem találok szavakat, hogy kifejezzem, amit akkor éreztem."
„A baleset az egész szemléletmódomat megváltoztatta. Jobban szeretem az életet, mint azelőtt, és rájöttem, hogy nem érdemes az anyagiakra hajtani, mint ahogy korábban tettem. Számomra most a gyerekeim, az egészségem, az egyszerű és valóban lényeges dolgok a fontosak."
Magyar Kurír