André Frossard: Isten létezik, találkoztam Vele

Már az eddig bemutatott tucatnyi megtérő példájából is láthattuk rendkívüli változatosságukat: férfiak és nők, különböző nemzetiségűek, korúak és foglalkozásúak. Bár az eddigiek többségükben férfiak, franciák és írók-művészek voltak. Jó részük a XIX/XX. század fordulóján élt.

Szabó Ferenc most André Frossard író megtérését ismerteti, aki 1995-ben hunyt el. A magyar közönség megismerhette a megtérése történetét elmondó 1969-es kötetéből: Isten létezik, találkoztam vele, valamint II. János Pállal folytatott beszélgetéseiből: Ne féljetek!

André Louis-Oscar Frossard vezető kommunista fia volt; ateistának nevelték. Atyai nagyanyja zsidó, anyai nagyanyja pedig protestáns. 20 éves korában tért a katolikus hitre Párizsban, az örökimádó apácák kápolnájában. Részt vett a francia ellenállásban. 1943-bn a Gestapo letartóztatta, és internálták Montlucbe. A haláltáborból 1944-ben csodával határos módon menekült meg. Neves újságíró lett. Több rangos lapnak dolgozott. 1987-ben a Francia Akadémia tagjává választották – ismertette Szabó Ferenc.

Frossard kevéssel halála előtt, 1990-ben jelentette meg Dieu en questions (Isten – kérdésekben) című könyvét, amelyben középiskolás fiúk és lányok hitre vonatkozó kérdéseire válaszol. Itt ilyen kérdés is szerepel: „Megtérhet-e az ember két perc alatt?” Erre válaszolva Frossard felidézi Szent Pál megtérését, majd a fiatal Paul Claudel esetét a párizsi Notre-Dame-ban 1886 karácsonyán: az egyetemista találkozott az élő Istennel: „Íme egyszerre Valaki lettél!” – vallotta később a Második Ódában. Ez az első találkozás maradandó élmény maradt, de még sokáig küzdött benne a hitetlen és a hívő, amint nemrég itt megmutattam. Tehát Claudel első megtérése nem volt olyan pontszerű, mint azt sokáig hittük, ma már Claudel megtéréseiről beszélünk.

André Frossard saját megtéréséről szólva hangsúlyozza: amikor a kápolnába lépett, ateista volt, és néhány perc múlva mint keresztény jött ki. Vallomásában elmondta: objektív tapasztalata volt, nem illúzió áldozata, nem kínozta szerelmi bánat, semmiféle nyugtalanság, nem vetett fel metafizikai kérdéseket. Mint baloldali értelmiségi, a vallást elavult agyszüleménynek vélte, a keresztényeket fejlődésben elmaradottaknak tartotta. Frossard azt vallja fiataloknak szánt könyvében, hogy elárasztotta a kegyelmi fény. „Ez a fény, amelyet nem láttam testi szememmel, nem világosságot adó napfény volt, amely barnítja bőrünket, hanem lelki fény volt, vagyis tanító fény, mintegy az igazság fehér izzása. Teljesen felforgatta számomra a dolgok megszokott rendjét. Mióta megláttam, csaknem azt mondhatnám, hogy számomra egyedül Isten létezik, és minden más csak hipotézis.” (Dieu en questions, 23–29)

Az ember azt gondolhatná, hogy Frossard megelégedett a teizmussal. De idézett könyve válaszaiból kitűnik, hogy – legalábbis élete végén – a teljes kereszténységet vallotta (49-50). Igazában megtérése a kereszténységbe való folyamatos bevezetéssel lett teljes.

Neki is fokozatosan tárult fel a keresztény misztérium egész tartalma. Megtanították arra, hogy az ember csak a keresztséggel lesz keresztény, és hogy elmélkedve olvasni kell az evangéliumot. Erről csak annyit tudott, amit antiklerikális körökben felszedett. „Isten léte a legédesebb dolog volt számomra, és a legragyogóbb evidencia, de Krisztus istenségével nem így voltam, hiszen róla semmit sem tudtam.”

Elmondja, hogyan ismerkedett az evangéliumokkal: nem kizárólag a túlzott történeti-kritikai módszerrel értelmezte, hanem a hit ajtaján lépett be, így került bizalmas közelségbe Krisztussal. Az idézendő szakasz nem a szakteológus pontos krisztológiai elemzése, hanem az író személyes vallomása. „A hit ajtaján belépő Krisztusban az örök lényt látja, aki lassanként megismerkedik az emberi állapot minden tapasztalatával, egészen a kereszt agóniájáig, amikor ezt kiáltja: ’Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!’ Merném így mondani: ez a lecke vége, az a pontos pillanat, amikor a megtestesülés - minthogy a természetfeletti fény eltűnik – a teljes önkiüresítésben fejeződik be. És aki megsejti ennek az ajándéknak a nagyságát, érzi, hogy lelkében valami ismeretlen érzés növekszik, a tiszta Szeretet szeretetének érzése, ami tulajdonképpen a Szentlélek meghatározása, és ami csak Krisztus istenségéből születhet bennünk, emberségébe alázatosan befoglalt istenségéből.”

A keresztény hit sajátossága Jézus Krisztus személye, illetve az általa hozott kinyilatkoztatás: Isten Szeretet, szereti az embert, akit saját képmására teremtett, és Fiában örök életre hívott meg bennünket. A megtérő – a kegyelem erejében – elsősorban Istennel, Jézussal lép személyes kapcsolatba, bár később hitigazságokat is elfogad a Hiszekegyben. André Frossard megtérése ezt jól példázza – szerepel Szabó Ferenc A XX. század konvertitái sorozatában.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír