Ezeket az embereket a hit iránti gyűlöletből („in odium fidei”) ölték meg a francia forradalom idején, illetve a múlt század náci és kommunista üldöztetései során Európa több országában. Amato érsek hozzátette, hogy a keresztények vértanúsága napjainkban is folytatódik a világ számos részén.
A prefektus összefoglalta a vértanúság három feltételét: mindenekelőtt meg kell állapítani Isten szolgája halálát. Másodszor azt, hogy az illetőt nem politikai vagy egyéb okokból, hanem a hit iránti gyűlöletből ölték meg. Végül bizonyítani kell, hogy a vértanú Krisztus iránti szeretetből fogadta el halálát. Mindhárom körülményt megfelelően kell bizonyítani és dokumentálni. Csak ezután lehet valakit vértanúnak nyilvánítani az egyházban.
Az érsek a vértanúk közül kiemelte Marguerite Rutan szerzetesnőt, akit 1794-ben végeztek ki guillotinnal. Egyetlen bűne volt, hogy katolikus szerzetesnőként ápolta a betegeket és hűséges maradt Krisztushoz. A dekrétumok közül egy a „lübecki vértanúkra” vonatkozik, vagyis arra a három katolikus papra, akiket a náci üldöztetés idején fejeztek le Hamburgban 1943-ban, Krisztus és egyháza iránti gyűlöletből.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Kép: www.iglesiasantateresita.files.wordpress.com