Anselm Grün: Akarsz szabad lenni?

Talán soha nem gondolunk bele abba igazán, hogy a fiatalkor közhelyszerű „Ki vagyok én?” kérdése milyen ellentmondásokat hordoz magában. Mert amikor a kamasz elindul, hogy megtalálja saját identitását, tulajdonképpen valami olyat keres, ami nincs is. Legalábbis még nincs. Hiszen ebben a korban alakulnak ki minden emberben azok a tulajdonságok, képességek, melyek aztán egész életükben jellemzik őket. Manapság az önazonosság megtalálása és felépítése a fiatal tízes éveitől eltarthat egészen húszas évei közepéig. Hosszú és válságos időszak ez, amikor az örömök és kudarcok hatványozottan épülnek be a személyiségbe. Ezért is jól jöhet egy olyan segítség, mely a fiatalban felmerülő kérdéseket közvetlen hangon és a keresztény hit alapján tárgyalja. Anselm Grün, az ismert bencés lelki vezető Akarsz szabad lenni? című műve ilyen könyv.

A szerző egészen az elején, vagyis az énkép kialakulásával kezdi. Ez egyszerre jelenti az azonosságok és a különbözőségek megtalálását. A családi vagy a nemzeti identitás egy közösséghez köt, ám sokkal nagyobb feladat annak felfedezése, hogy miben térek el a másiktól. Ez azért sem egyszerű, mert ilyenkor a kortárs csoporthoz való tartozás, sőt, a velük való szinte maradéktalan azonosulás rendkívül fontos. Fel kell fedezni azt a „kaput, melyet csak nekünk szántak” – utal Grün atya Franz Kafka klasszikus történetére.

Önbizalom, a hit szerepe, szabadság és barátság. Többek között ezeket a témákra tér ki a szerző egyszerű, a fiatalokhoz közelálló nyelvezettel. Az önbizalommal összefüggésben azt is kiemeli, hogy milyen fontos a szó második fele, vagyis a bizalom. A hit egyszerre lehet támasz és vezethet el a közösségbe. A felelősségről pedig így ír: „Felnőtt az, aki megfontolja, milyen hatással lesznek tettei önmagára és a környezetére.”

Hogyan lehet Jézus személyét közel vinni egy fiatalhoz? Főleg akkor, ha ezelőtt nem sokat hallott róla. Anselm Grün itt is az alapoktól indul el. Jézus Krisztus volt az, aki hitelesen beszélt Istenről. Éppen ezért ütközött mindenütt ellenállásba azok részéről, akik ki akarták sajátítani maguknak az Istent. Gyógyító is volt, aki nemcsak a testi bajokat, hanem az ember és ember, de legfőképp az Isten és ember között fennálló kapcsolatot is orvosolta. Ezután tér rá, mit is kell azon érteni, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Úgy próbálja ezt közelebb vinni a fiatal olvasóhoz, hogy közben meghagyja annak misztérium jellegét is.

Ugyanakkor a szerző nem kínál kész recepteket. Inkább helyes megközelítési módok felé igyekszik terelni, ügyelve arra, hogy egyetlen fiatal sem szereti, ha kategorikusan megmondják neki, mit kell tennie. Éppen ezért például nem arról beszél, hogy mi az élet értelme, inkább arra mutat rá, hogy miért érdemes élni.

S végül visszatérve a könyv címéhez, Anselm Grün szerint a hit a szabadsághoz vezető út. Isten teszi szilárddá a lábunkat, akkor is, ha még nem teljesen tiszta, merre is fogunk haladni. Ezért is találunk a könyvben egyrészt rövidebb imákat, melyek a különböző élethelyzetekben, lelkiállapotokban segíthetnek. E mellett minden fejezet végén olyan meditatív gyakorlatot is ajánl a szerző, mely valóban segíthet abban, hogy önmagára lelhessen akár a fiatal, akár a már idősebb olvasó.

Baranyai Béla/Magyar Kurír
A szerző az Új Ember munkatársa.