Anton Durcovici életét bemutató színdarabot mutatnak be

A mű bemutatójára ma este (október 28-án) kerül sor a iaşi-i (jászvásári) Luceafărul Színházban. A színművet a bákói Clopotniţă színház 12 művésze adja elő. A szöveg szerzője Laurenţiu Budău, a művet Ion Coşa állította színpadra. A ma esti bemutatón többek között részt vesz Petru Gherghel, a Iaşi Egyházmegye püspöke, Aurel Percă segédpüspök, a Iaşi Szent József Teológiai Intézet professzorai, az egyházmegye papsága illetve papnövendékei, és a helyi politikai közélet vezető személyiségei. 

A mű életre keltésének célja a boldog emlékű Anton Durcovici életének szélesebb körű megismertetése. Az előadást követően elindul a „Durcovici-karaván” melynek keretében Moldva és az egyházmegye több településén bemutatásra kerül a darab.  Az irodalmi mű megszületésének alkalmából Petru Gherghel püspök levélben fordult a moldvai hívekhez, melyben kifejezte reményét a vértanú püspök mielőbbi boldoggá avatása ügyében. Ebben hálát ad a gazdag életútért:  „Megköszönjük az Úrnak Anton Durcovici mártíromságát, az értünk kifolyt vérét – hogy „életünk legyen, és bőségben legyen”. Előttünk járt pásztorunk hálás követői vagyunk, aki megmutatta számunkra az utat, amelyen a gonoszt és minden cselvetését legyőzhetjük. Rábízott bennünket égi Édesanyánkra, aki oltalmába vett minket”. A mű bemutatásának időpontja nem véletlen, hiszen a vértanú püspök október hónapban kérte papjait és hívet: imádkozzanak, hogy a kommunizmus csapásaitól megmenekjenek. 

Anton Durcovici (születési nevén Durkowitsch) 1888. május 17-én született Deutsch-Altenburgban (ma Bad-Deutsch-Altenburg, Bécsi főegyházmegye, közel a pozsonyi határhoz) osztrák munkás családban. Apja, Franz kőbányában dolgozott, és a bosnyák háború következtében 36 évesen meghalt (1893. február 5-én). Az özvegy édesanya két fiával a nyomor elől 1896-ban a romániai Iaşiba, Moldva fővárosába megy, ahol megözvegyült nagynénjének vendéglője volt. Itt tanultak meg románul. Később a család Bukarestbe költözött. Anton az iskolatestvérek Szent András iskolájába járt. Az angolkisasszonyok Pitar Mos-i kápolnájában ministrált. 1901. szeptember 1-jén felvették a kisszemináriumba, ahol 1906. október 6-án jeles érettségit tett. Rajmund Netzhammer bukaresti érsek Rómába küldi, a Collegio S. Tomasoban 1907-ben filozófiai doktor, majd a Collegio Propaganda Fide-n 1910-ben teológiai doktor lett. A két doktorátus mellett egyházjogi licenciatust is szerez. Húsz hónap múlva Rómában, a Lateráni-bazilikában szentelik pappá 1910. szeptember 24-én. A római öt esztendő alatt a Collegio Urbano növendéke. 1911. július 29-én indul haza Rómából.

Hazatérte után bukaresti oktatói tevékenysége (hittanár a Szent József Líceumban) mellett a tulcea-i, târgovişte-i és a giurgiu-i plébániákat vezette. 1916-1917-ben egy moldvai internáló táborban fogva tartják, mint osztrák állampolgárt. Betegen tért haza. Legfontosabb beosztása sokoldalú elfoglaltsága mellett a papképzés: 1924. januártól 1948. áprilisig, püspöki kinevezéséig a bukaresti hittudományi főiskola rektora. Az intézmény ma a vértanú püspök nevét viseli. 1923-ban kanonok, ezüstmiséjével egyidőben pedig általános helynök lett (1935). Megalapítja az "Unio Apostolica Cleri" papi életszentséget előmozdító egyesületet. Irányítja a Mária-kongregációt, a Szent Vince Konferenciát és a ferences harmadrendet. Hittudományi folyóiratot ad ki.

Püspökké szentelését követően: Alexandru Cisar bukaresti érsek (bal oldalt), Gerald Patric O'Hara (középen), Anton Durcovici (jobb oldalt)

XII. Pius pápa 1947. október 30-án iaşi-i püspöknek nevezi ki. A bukaresti Szent József székesegyházban szenteli püspökké Gerald Patric O'Hara érsek, apostoli nuncius 1948. április 5-én. Április 14-től bukaresti apostoli kormányzó is lett. Április 18-án a iaşi-i székesegyházban ünnepli székfoglaló szentmiséjét. Látogatja és erősíti egyházmegyéjét a kommunista üldözés idején. Márton Áron gyulafehérvári püspökkel dolgozzák ki azt a statútum-tervezetet, amelyet az állam elutasít. Popesti-Leordeni-be indul bérmálni (Bukarest mellett), amikor a Securitate (titkosrendőrség) letartóztatja 1949. június 26-án. Kínozzák, a jilavai börtönbe viszik, majd Máramarosszigetre, ahová a politikusokat és püspököket gyűjtik. Itt halt meg, éheztetés következtében a "halálcellában" 1951. december 10-én. Földi maradványai a máramorszigeti börtöntemető jeltelen sírjában vannak. Anton Durcovici boldoggá avatási eljárása folyamatban van.

ercis.ro/Magyar Kurír
(ki)

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!