Apáttá benedikálták Dékány Árpád Sixtust

„Ardere et lucere!”. A Szent Bernát-i jelmondat, a ciszterci szellemiség megalapozójának központi gondolata összefoglalja a ciszterci szerzetesi  élet és küldetés lényegét, a Krisztus iránti szeretet és a tanítás elkötelezettségét – hangzott el a beiktatási szertartás kezdetén. A benedikáláson jelen voltak a magyarországi ciszterci rend közösségeinek képviselői, továbbá püspökök, főpapok, az egyházmegyei papság szolgálattevői, valamint világi méltóságok.

A liturgia a megválasztott apát bemutatásával kezdődött, majd a generális apát Dékány Árpád Sixtushoz fordulva megkérdezte, kész-e elfogadni és vállalni a rá váró szolgálatot. Az igenlő válasz után további megerősítő kérdések következtek a szertartás hagyománya szerint. Dékány Árpád Sixtus hitet tett arról, hogy Szent Benedek Reguláját megtartva istenszeretetre, testvéri szeretetre és evangéliumi életre kívánja serkenteni a szerzetesközösséget, s jó példával, tettekkel és hitvalló módon szeretne elöljárni és gazdálkodni a közösségben; a rábízott  lelkek üdvösségét elősegítve irányítani a monostorok életét, az Egyház, a római pápa és utódai iránti hűséggel és engedelmességgel. Ezt követően felcsendült a könyörgés, a Mindenszentek litániája; majd a generális apát áldásmondó imádsága után átadta az új apátnak a főpapi jelvényeket – a Regulát, a gyűrűt, a mitrát és a pásztorbotot.

A szertartás a szentmiseáldozattal folytatódott, melynek főcelebránsa Márfi Gyula veszprémi érsek volt. A liturgia során felolvasták a generális apát magyarra fordított szentbeszédét. Mauro Lepori Lukács evangéliumának üzenete – „Legyen a csípőtök felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen... virrasszatok…” – alapján  mutatott rá a lelkipásztori szolgálat felelősségére, a közösség lelkivezetőjének feladataira. Az evangéliumi igék méltóképpen összefoglalják, mit kér Jézus tanítványaitól: virrasszanak és álljanak készen a szolgálatra. Az éberség és a szolgálat egymáson alapulnak, mutatott rá: az éber virrasztás szolgálat, a szolgálat éber virrasztás. Az éberséget az égő lámpások jelképezik, a szolgálatot pedig, hogy fel kell öveznetek magatokat, hogy a ruha ne akadályozza a szolgálatot. Köténnyel kell felövezni magát a vezetőnek, hogy – mint Jézus tette az utolsó vacsorán – meg tudja törölni a meghívottak lábát. Az éber szolgálat és virrasztás, amelyet Jézus kér, egy lakomára vonatkozik. A szolgák általában égő lámpásokkal és felövezve várták uraikat, hogy azok lábat moshassanak, asztalhoz telepedhessenek, s elfogyaszthassák az ünnepi étket. Az evangéliumban azonban fordított a helyzet: a szolgáknak nem azt kell várniuk, aki egy lakomára érkezik, hanem aki egy menyegzőről érkezik haza. S mikor szolgái éberen várják, saját maga övezi fel őket, asztalhoz ülteti őket, s körüljárva közöttük, felszolgál nekik. A menyegzőről hazatérve, szolgái lakomáját szolgálja, szolgái közösségének válik szolgájává. Ez a fordulat tulajdonképpen maga a húsvéti misztérium: az úr, aki visszatér a menyegzőről, maga az Emberfia, aki visszajön a tanítványaihoz halála és feltámadása után. Így tesz minket részesévé az ő menyegzője örömének, megterítve számunkra lakomája asztalát, míg ő maga szolgál fel külön-külön és egyenként mindnyájunknak a vele és benne létrejövő közösségünk ünnepi lakomáján. A húsvéti, Krisztusban létrejövő testvéri közösség, az Egyház, a Bárány menyegzője, az a kommunió, melynek ünnepét minden Eucharisztiában megújítjuk.

Mauro Lepori rámutatott az evangéliumi példázatnak a mindenkori apáthoz szóló üzenetére: az apát legfontosabb szerepe, hogy hirdesse a testvéreinek, hogy az egység, amit Krisztus ad nekünk, s amelyet kér tőlünk, valóban húsvéti ünnepség, menyegzős lakoma mindannyiunk számára. Az apát arra hivatott, hogy első legyen a szolgák között, aki éberen virraszt, hogy hírül adja testvéreinek: itt van az Úr. Aki, mint a tékozló fiú atyja, folyton hívja gyermekeit a testvéri közösség megünneplésére. Ha ezt megértjük, az atyai felelősség már nem teher többé, hanem boldogság. A közösség egységének szolgálata a boldogságok boldogsága, mert a szentháromságos szeretetközösségben Krisztust szolgáljuk – zárta gondolatait a ciszterci generális apát.

A szertartás végén Márfi Gyula érsek gratulált a benedikált apátnak, kívánva, hogy a Szentlélek kegyelme révén a vezetéshez szükséges karizmák segítsék hivatása betöltésében; méltatta továbbá Zakar Polikárp apát érdemeit is hosszú szolgálatában. Végül a benedikált apát szólt a közösséghez, rendtársai segítségét kérve, hogy közösségeiket méltóképpen és gyümölcsözően szolgálhassa a szeretet jegyében. „Szeretnék bátorító, megújító erővel élni és dolgozni értetek és veletek – de Őáltala, Ővele és Őbenne” – zárta gondolatait.

A szertartáson a pécsi Laudate  kórus, a székesfehérvári Hermann László Vonószenekar, Jónás Krisztina szólóénekkel és a Zirci Városi Vegyeskórus szolgált.

Toldi Éva/Magyar Kurír