Két gondolat ide kívánkozik: Az első: Mindig vannak olyan királyok, akik senki előtt nem tudnak hódolni. S az ilyen embereknek mindig van önkéntes vagy megvezetett holdudvara.
A második gondolat: Ma a nyugati emberek többsége önmaga királya. Önmagát látja el arannyal, önmagát tömjénezi, és a mirhát pedig elfelejti, mert nem szeretne meghalni.
Ebből a két csapdából csak az szabadít ki, aki értünk gyermekké lett, hogy velünk együtt nőjön fel. Miközben velünk együtt nő, apránként rájövünk, hogy mi növünk fel hozzá. S minél inkább meg akarjuk akasztani a növésben, annál inkább áthatja életünket.
Sánta János