Aranyszájú Szent János és Nazianzi Szent Gergely élete és ereklyéik története

János születési dátuma bizonytalan, 344-47. között született, 397-ben választották meg Konstantinápoly püspökévé. Prédikációi után kapta a chrizosztomosz – Aranyszájú nevet. Két alkalommal is száműzték püspöki székéből, mert félelem nélkül hirdette az Evangéliumot és figyelmeztette az előkelő gazdagokat keresztény kötelességükre. 407-ben halt meg száműzetésben. X. Szent Pius pápa 1908-ban a prédikátorok védőszentjévé nyilvánította.
Gergely, akit a Teológus jelzővel szoktak illetni, 330-ban született, előkelő kappadókiai családból származott. Korának leghíresebb iskoláiba járt a palesztinai Cézáreában, Alexandriában és Athénben. Kappandókiába visszatérve rétorként jó hírnévre tett szert. A konstantinápolyi zsinat 381-ben püspökké választotta. 390 körül halt meg.
A két szent ereklyéinek története meglehetősen bonyolult: Nazianzi Szent Gergely földi maradványait bizánci szerzetesnők menekítették Rómába a VIII. században, a III. Leó császár által elrendelt képrombolás elől. Előbb a campo marziói Mária-templomban őrizték, míg 1580-ban XIII. Gergely pápa a Szent Péter-bazilikába vitte az ereklyéket, hogy elősegítse azok nagyobb tiszteletét. A száműzetésben elhunyt Aranyszájú Szent János földi maradványait Teodóziusz császár vitette Konstantinápolyba, ahol 438-ban ünnepélyesen a Szent Apostolok-templomban, a püspökök és a császárok hagyományos temetkezési helyén temették el. Az ereklyék később kerültek Rómába, feltehetőleg a konstantinápolyi latin császárság idején, az 1204-58. közötti időszakban. A római Szent András-templomból 1626-ban VIII. Orbán pápa vitette át az ereklyéket a Szent Péter-bazilikába.
2004. augusztus 19-én II. János Pál pápa rendelkezése szerint felnyitották Nazianzi Szent Gergely, 24-én pedig Aranyszájú Szent János ereklyéit tartalmazó urnákat, amelyekből kivették az ereklyék nagy részét, hogy azokat a konstantinápolyi egyháznak ajándékozza a szentatya. VR/MK