
Idén augusztus 24. és 26. között negyedik alkalommal rendezi meg a Pannonhalmi Főapátság az Arcus Temporum fesztivált. A fesztivál célja, hogy olyan alkotókat és művészeket hívjanak meg monostorba, akik bár a kortárs kultúra élvonalába tartoznak, mégis kevéssé ismertek Magyarországon.
A szervezők által az apátság honlapján megfogalmazott cél, hogy „kifeszítsék azokat az 'időíveket', amelyek létrehozzák a régi és az új párbeszédét”; valamint az, hogy a fesztivál közönségében a zenei, színházi és képzőművészeti alkotások olyan egymást értelmező élménnyé álljanak össze, amelynek sajátos közegét és atmoszféráját egy bencés monostor adja.
Az Arcus Temporum pozitív fogadtatását nemcsak az jelzi, hogy az utóbbi két évben minden előadás telt házzal ment, hanem az is, hogy a pannonhalmi fesztiválra meghívott zeneszerzők (2005: Sofia Gubaidulina; 2006: Salvatore Sciarrino) művei érzékelhetően bekerültek a magyar koncertéletbe. A fesztivál eddigi színházi előadásaival pedig sikerült vagy szemléletmódjában vagy stílusában újszerűt és érdekeset nyújtani.
Az idei program sok ponton és sokféle módon kapcsolódik az idő fogalmához és élményéhez.
Valentin Silvestrovnak, a fesztivál idei meghívott zeneszerzőjének művei arra világítanak rá legerősebben, hogy mivel jár az idő, a múlt elvesztése és megőrzése. Az idő megtisztításának témája jelenik majd meg Kicsiny Balázs, az egyidejűség terének láthatóvá tétele pedig Schmal Károly installációjában. Mindehhez kapcsolódik az a nagyszabású táncszínházi szólóelőadás, amelyet Cindy Van Acker mutat be a test időtlen idejéről.
Varga Mátyás OSB/Magyar Kurír