Assisi Szent Ferenc – 2007. október 4.

Csak az halad igazán, aki Krisztus útját járja, az ő vonzásának és a Szentlélek ösztönzésének engedelmeskedve. Így nem lesz ideje arra, hogy látványos, de fölösleges dolgoknál leragadjon. Nem lesz ideje arra sem, hogy mások munkáját végezze, de arra sem, hogy a magáét elhanyagolja. Aki Krisztus vonzása szerint halad, az nem sértődik meg semmin, és rendszeresen túllép a megszokás kísértésén. El tud igazodni két súlyos kérdésben: Mikor mennyit vállaljon, és mikor mit bízzon embertársaira.

Krisztus elől halad, már bejárta azt az életszakaszt, amit nekünk is ajánl. Nem olyan, mint az a sebészorvos, aki mindenkit azonnal felvágna, de őt magát még sose műtötték. Jézus első lépésként meghív bennünket, majd amikor kellő ideig vele voltunk, akkor küld, azok közé, ahol már vagy még nem ismerik őt.

Jézus követése nem egyfajta lelki libasor. Önállóak vagyunk akkor is, amikor hív, és akkor is, amikor küld. Õ megadja a bejárható alapokat, öröm és áldozat állandó feszültségét. Amikor hívását vagy küldését megkapjuk, ennek a módját szabad akaratunkkal kell kidolgoznunk.

Szent Ferenc korának egyik legszabadabb ember volt, mert ki tudott lépni egy evangéliumellenes társadalmi illemtanból, és kinyílt Jézus tiszta szentségére.

Sánta János