A vendégházat a tarjánpusztai kápolnával egybeépített épület azon szárnyából alakították ki, amely 1870-ben épült kápolnás tiszti lakként. A kápolna mellett lakott a plébános és a gazdatiszt. Amikor a bencés rend birtokait feloszlatták, az épületegyüttes egy része a bencéseké maradt, másik része tanácsi kezelésbe került.
Az épület sok éven át szolgálta Tarjánpuszta kis lélekszámú közösségét; generációk életében vált meghatározó helyszínné. Az épületegyüttes egyik végében volt – és van ma is – a templom, másik végében volt az iskola, majd ide költözött az óvoda is. E két létesítmény között laktak és dolgoztak azok a személyek, akik a fiatalok útját igyekeztek egyengetni a hit és az Egyház tanítása, illetve az iskolai tantárgyak révén.
A mindenkori plébánosok, az ott élő nővérek több-kevesebb sikerrel az elmúlt rendszerben is képesek voltak megtartani ezt a helyet. Az iskola és az óvoda megszűnt, ám az itt szolgáló lelkipásztorok vezetésével megújult a templomkülső; az épület új cserépfedést kapott, kerítés épült, intenzív gondozás alá került a kert.
E munkálatokkal egy időben fogalmazódott meg a gondolat, hogy a lakó nélkül maradó, nagyon rossz állapotban lévő épületrésznek valamilyen funkciót kellene találni, hogy egy esetleges pályázati lehetőség révén megújulhasson a közel 3 hektáros terület és az épület. Az egyházközség elképzeléseket fogalmazott meg, s a turisztikai pályázatot végül siker koronázta.
Így lett a lepusztult épületrészből uniós, állami és főapátsági támogatással kilenc, fürdőszobás szobából, közös konyhából és étkezőből álló vendégház, ahol az aktív pihenést, kirándulást, családi összejöveteleket választók mind megtalálhatják számításukat – fogalmaz beszámolójában Kálmán Józsefné képviselőtestületi elnök.
Információ: Nagy Lajos diakónus; nl@osb.hu.
Pannonhalmi Főapátság/Magyar Kurír