Augusztus 22. – Milyen szép Mária!

Hogyan tudnék én Máriaként élni, az ő misztikus csendjében, amikor a mi hivatásunk sokszor az, hogy beszéddel hirdessük az Evangéliumot a palotáktól a kunyhókig, a pincéktől az utcákig, az iskolákig, mindenütt?

Mária is beszélt. Adta Jézust. Soha senki sem volt a világon nagyobb apostol. Soha senkinek nem volt olyan szava, mint Neki, aki a megtestesült Igét világra hozta. Mária valóban és méltán az Apostolok Királynője.

És ő hallgatott. Hallgatott, mert ketten egyszerre nem beszélhettek. A szó mindig a csendre támaszkodik, mint a festmény a háttérre. Hallgatott, mert teremtmény. Mert a semmi nem beszél. De erre a semmire támaszkodva Jézus szólt: kimondta önmagát. Isten, a Teremtő, a Minden, beszélt a teremtmény semmiségéből.

Hogyan éljem hát Máriát, hogyan járja át életemet az ő illatának varázsa? Úgy, hogy elhallgattatom magamban a teremtményt, és ebből a csendből hagyom beszélni az Úr Lelkét. Így élem Máriát és élem Jézust. Élem Jézust Máriában. Élem Jézust, amikor élem Máriát.

Chiara Lubich

(Részlet a „Amint az Atya szeretett engem... - 365 gondolat a papság évére című könyvből.
Citta Nuova, 2009
http://editrice.cittanuova.it/notizia.asp)