
A papszentelés „igen”-jében megtettük ezt az alapvető lemondást, azt, hogy nem akarunk öntörvényűek lenni, és nem az „önmegvalósítást” akarjuk élni. Azonban napról napra valóra kell váltani ezt a nagy „igent” a sok kis „igen”-ben és a kis lemondásokban. A kis lépéseknek ezek az „igen”-jei, melyek együttesen alkotják a nagy „igent”, csak akkor valósíthatók meg keserűség és önsajnálat nélkül, ha Krisztus valóban életünk középpontja, ha igazán bizalmas viszonyba kerülünk Vele. Ebben az esetben, valóban megtapasztaljuk, a lemondások közepette is, hogy van, ami az első pillanatban fájdalom okozója lehet, mégis a Vele való barátság öröme növekszik általa, és mindezek a kis és olykor a nagy dolgok is az ő szeretetének jelei, mely folyamatosan jeleket és szeretetet ad nekünk. „Aki elveszíti önmagát, megtalálja.” Ha merjük elveszíteni önmagunkat az Úrért, megtapasztaljuk, hogy mennyire igaz az ő szava.
XVI. Benedek pápa: Nagycsütörtöki homília, 2009
(Részlet a „Amint az Atya szeretett engem... – 365 gondolat a papság évére című könyvből.
Citta Nuova, 2009
http://editrice.cittanuova.it/notizia.asp)