
A csendben mintha ezt válaszolta volna:
„Nem hagytam őt itt, mert benned akarom viszontlátni őt.
Bár nem vagytok szeplőtelenek, mint ő,
az én szeretetem szűzzé tesz benneteket is.
És te, ti tárjátok majd ki anyai karotokat
és szíveteket az emberiség felé,
amely ma is éhezik Istenre és az ő Édesanyjára,
éppúgy, mint akkoriban.
Ma a ti feladatotok tehát,
hogy enyhítsétek a fájdalmakat, a sebeket,
letöröljétek a könnyeket.
Énekeld hát a litániát,
és törekedj arra, hogy tükörképe légy.”
Chiara Lubich
(Részlet a „Amint az Atya szeretett engem... – 365 gondolat a papság évére című könyvből.
Citta Nuova, 2009
http://editrice.cittanuova.it/notizia.asp)