Az Afrika-szinódus után

Nemet mondani a halálbüntetésre és az abortuszra
Afrika püspökei nagyon világos követeléseket fogalmaznak meg. Ezek között szerepelnek: nemet mondanak a halálbüntetésre, a fegyverkereskedelemre, a multinacionális konszernek kizsákmányoló eljárásaira, a bevándorlási rendelkezések okozta diszkriminációra, a menekültek bűnözőként történő megbélyegzésére. Nemet mondanak a genitális csonkításokra és az abortuszra, még akkor is, ha nemi erőszak előzte meg (s ezzel az úgynevezett Maputo jegyzőkönyvre, amit 2003-ban adott ki az Afrikai Unió).

Új pünkösd
Ez a második püspöki találkozó Afrika szolgálatában azt is felvállalta, hogy etikai mércéket fogalmazzon meg az egyház működését illetően a kontinensen. Peter Turkson bíboros, a szinódus főrelátora (különleges tanácsadója) a tanácskozásról szólva azt mondta, számos vitát folytattak. Minden püspök, szakértő és hallgató kifejthette véleményét a plénum előtt és a kiscsoportokban is. Ez a szinódus így az „egyházi közösség és a kollegiális felelősségvállalás” szép példája. Más egyházi hivatalok innen meríthetnek ösztönzést – fogalmaz a szinódus. A részt vevő atyák összejövetelüket „új pünkösdnek” nevezték, és azt javasolták, folytatódjon kinek-kinek a hazájában az együttműködés a papok és a világiak között.

A szegények szolgálata
Az egyház vállalja fel a szegények, árvák, kitaszítottak szolgálatát. Túl kevés figyelmet kapnak a rászorulók, így például a nők, a fiatalok és a gyerekek – figyelmeztetett Ghána bíborosa. Nemritkán olcsó munkaerőként kihasználják őket, a gyerekeket katonának sorozzák be.

Síkra szállni a békéért és kiengesztelődésért minden szinten
A szinódus minden egyháztagot meg kíván szólítani, ezért az 57 javaslat témáit a jövőben megvitatásra ajánlják az afrikai országok egyházaiban. A nevelés, az istentiszteletek és a különféle projektek fontos feladata a béke és kiengesztelődés előmozdítása. Az emberi jogok védelmét hangsúlyozni kell, ezek védelmében nemet kell mondani bizonyos politikai döntésekre. A katolikus társadalmi tanítás megismertetése legyen a katekézis része – áll a javaslatokban. Mivel fennáll a veszélye, hogy politika eszköznek tekinti a vallást, ezért minden szinten elő kell mozdítani a vallások közti párbeszédet az iszlámmal és Afrika tradicionális vallásaival. Számos javaslatot adnak, miként valósulhat ez meg a pasztorációban.

Kiépíteni az AIDS-kutatást
A szinódus számos tagja hangot adott félelmének, hogy a jelentés egyoldalúan az AIDS betegséget állítja a figyelem középpontjába. Fontos, hogy a maláriás és a tuberkulózisos megbetegedésekkel is hangsúlyozottan foglalkozzanak, hiszen ezek is tizedelik az afrikai lakosságot. Az AIDS vonatkozásában a püspökök minden olyan tevékenységet elítélnek, amely a betegség vírusának terjedéséhez vezet, legyen az „háborús fegyver vagy személyes életmód”. Az AIDS-probléma kezelése igazságosság után kiált. Kívánatos, hogy az afrikai fertőzöttek is ugyanazon gyógyszereket kapják meg, mit az európaiak. Az egyház az AIDS-kutatás kiépítését szorgalmazza, a fertőzöttek és hozzátartozóik számára alapvetőnek tartja a gyógyszerekhez való hozzájutást. Nemzetközi szerveztek segítségét kérik ebben.

Fellépni az afropesszimizmus ellen
A „sebzett Afrikában” az egyház feladata, hogy értékeket éljen meg, és ezzel hatást gyakoroljon a politikára. Luanda érseke, Damiao Franklin a polgárháború sújtotta Angola példáját idézte. Az emberi jogok megsértése, a korrupció, a háborúkat követő büntetlenség számos országban „virágzik” ma is – hangsúlyozzák záródokumentumukban szomorúságuknak hangot adva a püspökök. Az afrikai elit elvándorol, ami nagyon sokat árt a kontinensnek, ebben is a fejlett országok segítségét kérik. Angola érseke nem akarja ezeket a sebeket elleplezni, ugyanakkor – hangsúlyozza – nem szabad, hogy eluralkodjon az „afropesszimizmus”.

Magyar Kurír