Az áldozatok kiáltása szívünkben visszhangzik – a pápa látogatása a Jad Vasem emlékhelyen

A pápa késő délután érkezett Simon Perez elnök és más politikai vezetők kíséretében a Jad Vasem emlékhelyre. Az Emlékezés Csarnokához az intézet igazgatója kísérte a pápát, aki imádkozott az áldozatokért, és koszorút helyezett el az emlékhelyen. Az eseményről rövid videoösszefoglalót tekinthetnek meg itt.

A Szentatya beszédét Izajás próféta könyvéből vett idézettel kezdte: „Helyet adok házamban és falaimon belül, és olyan nevet, amely több, mint a fiak és a lányok, örök nevet adok nekik, amely nem hal ki soha” (Iz 56,5). Azért jöttem – fogalmazott –, hogy csendben tisztelegjek ezen az emlékhelyen, amelyet a soa áldozatai iránti tisztelet és emlékezés hozott létre. Zsidók milliói veszítették el életüket, de nevüket nem – mondta a pápa, utalva az emlékhely nevének héber jelentésére (kéz és név) és a Nevek Csarnokára, ahol az áldozatok nevei olvashatók.

El lehet venni valakitől az életét, a vagyonát, de nevét sohasem: az áldozatok neve örökre beíródott szeretteik és a túlélők szívébe. Ezt a gondolatot folytatva a pápa kiemelte: a Szentírásban annak, hogy Isten néven nevez valakit, nagy jelentősége van. Ábrámot például Isten Ábrahámnak nevezi, mert ő a népek atyja. Amikor az Úr néven nevezi őt, ez azt is jelenti, hogy fontosnak tartja, próbára teszi, jelentőséget tulajdonít neki. Azok az emberek, akiknek neve a Nevek Csarnokában fel van írva, hasonlóak: Isten próbára tette őket, és egyúttal örökre megőrizte nevüket is: áldozatuk és szenvedésük soha nem feledhető.

A Katolikus Egyház, amelyet Jézus Krisztus a népek szeretetére tanít, mélységesen együtt érez az áldozatokkal, akikre itt emlékezünk, és együtt érez mindenkivel, aki a rasszizmus áldozata, akit bőrszíne, faji hovatartozása vagy vallása miatt üldöznek. A Szentatya megerősítette: Péter utódaként, Róma püspökeként és elődei példáját követve mindent megtesz azért, hogy a gyűlölet soha többé ne uralkodhasson el az emberek szívében. „Ábrahám, Izsák és Jákob Istene a béke Istene” – fogalmazott.

Az áldozatok kiáltása szívünkben visszhangzik – olyan kiáltás ez, amely szembefordít a jogtalanság és az erőszak minden formájával, amely örökös vád lesz az ártatlanul kioltott vérért, Ábel kiáltása, amely a földről a Mindenható felé száll.

Benedek pápa végül a Siralmak könyve sorait idézte: „Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki. Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége. 'Az Úr az én osztályrészem - mondja a lelkem - ezért hát remélek benne'. Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi. Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít” (Siral 3,22-26).

Magyar Kurír