Az ambíció kérdése – 2005. július 3.
Hazai – 2005. július 3., vasárnap | 0:07
Sikerorientált, és teljesítménykényszeres világunkban nem kérdés, hogy szükség van-e ambícióra, vagy sem. Sokan mondják, hogy farkastörvények uralkodnak, s mindenki a maga sikerének a kovácsa.
Nem lehetett ez másként Jézus korában sem, a római megszállás alatt levő zsidó nép tagjai is rákényszerültek pozíciók keresésére. S Jézus mégis arról beszél, hogy a szeretet parancsa nem engedi meg a hatalom és a gazdagság keresését.
Persze azon is múlik a dolog, hogy mit értünk ambíción. Keresztények között eluralkodik az a nézet, hogy minden mindegy, úgyis mások alakítják a világot, ússzunk az árral. Ezzel nem szabad azonosulnunk.
A másik véglet pedig az a fajta öntörvényű, törtető magatartás, amely öndicsőítésbe megy át. Ha valaki mindig keresztül tudja vinni akaratát, akkor egy idő után úgy érzi, hogy tökéletes, hiszen minden sikerül neki. Ez is ellene van a krisztusi életformának.
Van szabad akaratunk, kell használnunk, értelmes hitünk jegyében.
Csak oly módon juttathatjuk érvényre akaratunkat, hogy minden cselekedetünk javítson egy kapcsolatot, a köztem és a másik ember közötti kapcsolatot. Viszont az ambíció keresésének az a formája, hogy nem vagyok tekintettel az emberi kapcsolatokra, és csak magamat nézem, az bűnös forma.
Sánta János
