Az anyaföld vonzásában

A Földtől hatszáz kilométerre dr. Ryan Stone (Sandra Bullock) biomedikus mérnök a veterán asztronauta, Matt Kowalski (George Clooney) felügyeletével első speciális feladatát teljesíti: a Hubble-űrteleszkóp meghibásodott egységét próbálja helyreállítani. A houstoni központ figyelmezteti őket, hogy egy felrobbant orosz műhold darabjai veszélyt jelentenek, a szétszóródott törmelékek nagy sebességgel közelednek feléjük. A száguldó roncsdarabok megrongálják az Explorert, a küldetés ott tartózkodó résztvevői odavesznek a balesetben. Ryan elsodródik az űrrepülőtől, levegője és ideje fogytán. Kowalski siet a segítségére; együtt igyekeznek elérni a Nemzetközi Űrállomást, amelynek legénységét már evakuálták. A sérült Szojuznál egy újabb vészhelyzet során – hogy a túlélés esélyét megadja társának – Kowalski áldozatot vállal. Ryan egyedül marad. Az állomáson tűz üt ki, a Földre való visszatérés reményét csak az adhatja meg, ha sikerül eljutnia a Tiangong kínai bázisra…

Témaválasztásának, újszerűségének köszönhetően jelentős és eredeti alkotás Alfonso Cuarón nemrég bemutatott – a velencei és a torontói filmfesztiválon is sikerrel szerepelt – alkotása. A Gravitáció kétségkívül mérföldkő és hivatkozási alap lesz ezután. Nem pusztán azért, mert „korszerű” és aktuális; egyszerre szól a tudományos kutatások-fejlesztések hihetetlen távlatairól, a ránk bízott Földön is túlterjedő környezetszennyezésről, az ember felelősségéről, hitről, újrakezdésről. Cuarón bravúrja, hogy mindezt egy alapvetően lassú folyású (ugyanakkor pillanatig sem unalmas) „monodrámába” sűrítette. Nála nyer igazán értelmet a 3D-s technika a csodálatos kék bolygóval, a végtelen tér érzékeltetésének, a súlytalanság élményének valóban szédítő közvetítésével.

A mexikói rendező nem akar tolakodóan, direkt módon művészieskedni, nem szeretné oktatni-irányítani azt a nézőt, aki „egyszerű” akció-sci-fire számítva ül be a moziba. Összetett, szimbólumok sokaságát felvonultató képi világa, finom utalásai azonban más dimenziókba emelik a 3D-s történetet. Ahogy Tarkovszkij Solarisában, úgy Cuarónnál is beszédes minden apró részlet, utalás, tükröződés, elszólás, kétség és gondolat. Elszakadt „köldökzsinór”, magány egy fejlett civilizáció otthagyott tárgyai között; Szent Kristóf-ikon az oroszoknál, gömbölyded-elégedett Buddha a kínaiak műszerfalán. Magzatpózban pihenő-lebegő hősnő a spirituális újjászületés küszöbén. Fájdalmas emlékek a múltból, benső küzdelmek, meg-megszakadó gondolatok, az „otthon” hangjai, fordulópont. Válaszút. Bizonytalan-biztos lépések egy „új világ”, az édes anyaföld felé.

Pallós Tamás/Magyar Kurír