Az ateizmus léte – 2005. szeptember 6.

Hazai – 2005. szeptember 6., kedd | 0:07

Az ateizmus az egyik legfurcsább jelenség, amely átszövi életünket. Túl vagyunk a szovjet fűszerekkel meghintett ateizmuson, de úgy tűnik, nem vagyunk túl az összes változaton. Most itt van a fogyasztás istene. S majd valahogy ezt is megunjuk.

Mindez csak két kiragadott példa. Hosszú ideig tartana az eddig fellelhető válfajok felsorolása. Mindez arról árulkodik, hogy valójában nem is Istent tagadjuk meg, hanem csak egy képét, amelyet emberek gyártottak valahol, valamikor, valamiért. Mindenképpen egy olyan képet tagadunk meg, amely helytelenül beszél az igazi Istenről, vagy olyan valamit tagadunk meg, amelyet a helyébe állítottak. Mindez persze nem zárja ki, hogy hiteles embereket is kivégezzenek. Sok vértanú, aki sugározta az élő Istent, nem kellett környezetének. Ez is ateizmus.

A nagyobb dolog tagadásában mindig ott van egy kisebb dolog igenlése. És ha a kisebb dolgot is megunjuk, akkor azt is megtagadjuk, s végül eljutunk a legkisebb dologhoz, a semmihez, arra akarunk igent mondani. Az öngyilkosság végül is annyi, mint igent mondani a semmire, így nyilvánvaló, hogy a saját lététől is szabadulni akar az ember.

Isten életét kívánni annyi, mint egyre nagyobb igent mondani. Most mint kérdést, birtokoljuk Istent, mert rá tudunk kérdezni a végtelenre, s ezt a képességet senki sem tépi ki az emberből, az örök életben pedig válaszul önzetlenül szerethetjük majd.

Sánta János