„Az a benyomásom, hogy egy szenttel találkoztam, és ezt soha nem fogom elfelejteni”

Hazai – 2005. február 23., szerda | 19:41

Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója emlékezik a tegnap elhunyt Luigi Giussani atyára.

Chiara Lubich táviratban fejezte ki a Communione e Liberazione alapítójának elhunyta miatt érzett fájdalmát Jesus Carrascosa professzornak, a római nemzetközi központ felelősének, amellyel évek óta kapcsolatban áll, és biztosította őt imádságairól. Giussani atyáról az alábbiakat írta: 
 
Giussani atyával kapcsolatos emlékemet soha nem fogom elfelejteni. Személyesen beszélgettem vele Milánóban 1998 novemberében, rövöd idővel az után a történelmi esemény után, amikor a mozgalmak a Szentatyával találkoztak pünkösdkor a Szt. Péter téren. Azon kevés alkalmak közé tartozott, amikor az volt az érzésem, hogy egy szenttel találkoztam, sok szenvedés árán megszerzett életszentséggel. Mélyen megérintett, amit aztán munkatársainak is elmondtam: „Egy hiteles karizmával találkoztam!” 
 
A pápa akkor, pünkösd vigíliáján „közösséget és odaadást” kért tőlünk. Ezért mentem el Milánóba. Az a találkozó – ahogy Giussani atya is írta egy levelében a Fraternitás tagjainak – mindannyiunk számára „életünk legnagyobb napja volt”. És hozzáfűzte: „Chiarának és Kikonak is mondtam, akik mellettem ültek a Szt. Péter téren: egy ilyen alkalommal, hogy ne kiáltanánk a világba az egységünket?“. „Felelősek vagyunk az egységért, ezért még a legkisebb jót is értékelnünk kell a másikban“.
 
Azóta számos lehetőség adódott Olaszországban és más országokban is, hogy egyre jobban megismerjük egymást és egyre mélyebben megéljük a közösséget személyes szinten és mint mozgalmak is. 
 
Végtelen hála van a szívemben életéért, amelyet nagylelkűen egy olyan karizma szolgálatába állított, amely új áramlatot hozott az egyházba: intenzív lelki életet világszerte, mely férfiak és nők ezrei előtt tárta fel a Jézussal való személyes találkozás lehetőségét, és korunk elvárásainak eleget téve sok konkrét művet is létrehozott. Ma nem csak érte imádkozom és imádkozunk, hanem Művéért is, abban a bizonyosságban, hogy a Lélek új és bőséges gyümölcsét termi.

MK