Az ég ablaka – 2007. november 20.

Lassan azt sem könnyű számba venni, mi merre mozog a világűrben. Hogy mi, merre, és milyen ütemben tágul. Ha feltekintünk az égre, világos, hogy továbbra is félgömböt látunk, de tudjuk, hogy ez csak látszat, hiszen nem burkolatot látunk, hanem egy felfoghatatlan méretű teret. A látásunkat megtoldja a tudományos ismeretünk, de nem csak az, hanem a hitünk is.

Hit nélkül tudás sem lenne, és tudományt sem lehetne művelni. Hogy az égboltot ne félgömbnek fogjuk fel, hanem egy kicsit bonyolultabb alakzatnak, ehhez már kezdetben is hit kellett. Bizalom a még ismeretlen megléte iránt. És ha már a tudományos lendületünk kifulladt, akkor is marad bőven kérdés.

Olyan kérdések, amelyre nem lehet tudományosan válaszolni. Jó lenne, ha senki sem hagyná meg másnak az igazság keresését puszta kényelemből és érdekből, mert ügyesen igazgatja a féligazságok szálait. Egyszer majd neki is fel kell tekintenie az égre, mert nem a monitor üdvözít, hanem a másodszorra elérkező Úr Jézus.

Sánta János