…az Egerszalóki Találkozó és Lelkigyakorlat egy résztvevőjét, egy közreműködőjét, és Kerényi Lajos atyát

Kamilla

Győrből jöttem, először vagyok Egerszalókon, és többnyire jó élményeim vannak. Nagy élmény látni, hogy ennyi fiatal van együtt, meg ezt a nagy sátortábort. Az elején azt hittem, hogy rengeteg ismerőssel fogok találkozni, és mégsem ez történt. Így viszont vettem magamnak a bátorságot, erőt merítettem és olyan jó odamenni emberekhez, megszólítani és beszélgetni velük. Nekem a legnagyobb ajándék itt a találkozón a személyes találkozások, hogy az emberek mernek odamenni egymáshoz, és nagyon nyitottak. Idegenekkel leülsz ebédelni, és rögtön van közös témátok… Ez a legnagyobb élményem!

Ágnes nővér

A Szent Ferenc Kisnővérei közösséghez tartozom, jelenleg az arlói házunkban élek. Már sokszor voltam Egerszalókon, talán most jöttem ötödször. Most négyen vagyunk itt a közösségből, néhány programot mi vezettünk, az esti szentségimádásokat, a reggeli imákat, személyes beszélgetésre lehetett jönni a szünetekben, leginkább ezek voltak a feladataink. Nagyszerű lehetőségnek tartom ezt a találkozót, ahol fiatalokkal úgy lehet együtt lenni, hogy értékekkel találkozhatnak, a tanításokban, az együttlétben, az imádságokban. Nagyon személyesen, őszintén, bizalommal jönnek hozzánk kérdéseikkel, és mindig öröm ez a találkozás. Igyekszünk segíteni nekik, és jó szívvel el is fogadják. Jövőre is szeretnénk jönni, mert fontosnak tartjuk, hogy a nagyobb keresztény rendezvényeken, ahol sok fiatalok van, részt vegyünk és amennyire erőnk és tehetségünk engedi.

Kerényi Lajos atya

– Lajos atya, elfáradt a nagy melegben?
– Szerencsére nem vagyok fáradékony, akármi is adódik, rövid idő után újra visszanyerem az állóképességemet. A meleget pedig nagyon jól bírom természetemnél fogva, még élvezem is.

– Milyen gondolatai vannak a 25. Egerszalóki Találkozó vége előtt egy nappal?
– Sok örömet jelent az a nagyszerű növekedés, ami itt látható. Ahhoz hogy ezt megértsük, mélyebbről kell megvizsgálnunk a magyar lelket. Vannak bizonyos archetípusok, ősmagatartásformák, amelyeket mindenki hoz magával, de amely egy nemzetre is jellemző. A magyar ember és a magyar nép archetípusa három személy körül összpontosul: Isten, Jézus Krisztus és Szűz Mária körül. Istenképben sosem volt hiány, mert már az ősmagyarok is az ős Hadúrnak is áldoztak. Levédiában, majd az Etelközben már bizánci missziósok hatottak rájuk, a kereszténységgel már akkor kapcsolatba léptek, és a magyar lélek kezdett egyfajta krisztusi arcot is felvenni, több törzs meg is keresztelkedett akkor. Géza fejedelem nagyon jól látta, hogy a magyarok kalandozásai a vesztünket fogják okozni, és aztán II. Ottó német császár és a nyugat felé nyitott. Onnan pedig a római kereszténység érkezett. A szláv térítők, Cirill és Metód hatása is elért bennünket a 900-as évek végén – káprázatos szép alapozás volt ez. Akkor jött Szent István, a csúcs, a nagy, az óriás, aki pedig bekapcsolt bennünket Szűz Mária világába. Nekünk, magyaroknak ezer éve ott ragyog a lelkünkön ez a három arc. Rengeteg próbálkozás volt már, hogy ezeket kiirtsa belőlünk, a tatárok, a törökök, a Habsburgok, Trianon, a németek, a kommunisták, az ateizmus: mind-mind sorvasztani próbálták a mi roppant értékeinket, de csak szennyárt hoztak rájuk. Az istenarc pedig ott szunnyad a mélyben. Ezeket a mélységeket kell nekünk újra megmutatnunk és a szennyárt letakarítani. 1500-2000 fiatal jött most el Egerszalókra. Meg is kérdezem tőlük: miért vagytok itt? Én miért vagyok itt? Mert Valaki vonz bennünket, jó kezekben vagyunk. Én azt látom, hogy a magyar nép nyitott, egyre nyitottabb a nagy értékek, a transzcendens, a szeretet iránt, csak ahogy látom a gyónásokból, a magatartásukból, még gyengék. Igen sok időnek kell eltelnie, hogy egy jellemében gazdag ifjúság alakuljon ki. Akkor lassan visszaáll az a keresztény Magyarország, amely a boldogságot jelenti, mert választ ad az életük kérdéseire, hogy miért a szenvedés, miért a bűn, a halál, van-e az élet a halál után, van-e kiút, van-e megváltás…

– Miben mások a mai fiatalok a 25 évvel ezelőttiekhez képest?
– Műveltebbek sok szempontból, mert hiszen abban az őrült időben volt 7 egyházi iskola, most pedig már 400-nál is több oktatási intézményünk van, egyre több a teológiai képzés, felnőttek részére is, és nagyon nagy az igény a transzcendenciára. Egyre több a kulturáltabb, okosabb ember, és látszik, hogy ezek között a fiatalok között egyre több az ébredés, és az intelligentia catolica. Optimistán látom a világot, annak ellenére, hogy sok sötétség van még, mert ahol sok a bűn, ott túlárad a kegyelem.

Horánszky Anna/Magyar Kurír