Az Egyház él, az Egyház fiatal! (1)

Ha valaki betér a szegedi Egyetemi Lelkészség klubjába, rögtön megérinti valami otthon-érzet: az épp ott tartózkodó fiatalok hellyel kínálják, beszélgetnek vele, meghívják egy bögre teára. Egyrészt ebből a testvéri-baráti légkörből, másrészt pedig 12 kisközösségünk belső életéből forrásozik lelkészségünk élete. Ahol pedig a közösség útjait keresik, ott élet fakad. Ezt magam is megtapasztalom, például amikor új emberek jönnek egy-egy közösségbe.

Ezt az életet táplálja nálunk is a rendszeres liturgia. Istentiszteletünk azért élő, mert közösségek vagy egyes személyek éltetik. Ha nem felelne valamelyik egyetemista a sekrestyéért, ha nem tartaná kézben valaki az énekeseket és zenészeket, ha nem lenne közösség, amelyik elvállalná egy-egy szentmise koordinálását, nem lennénk élők.

Mindez holt lenne, ha nem ismernénk föl a szeretetszolgálat fontosságát. Néhányan közülünk már öt éve járják Szeged belvárosát, és jó szóval, zsíros kenyérrel, teával keresik föl hetente a hajléktalanokat. Mások a gyerekklinikára járnak rendszeresen a beteg gyerekekkel beszélgetni, játszani. A szolgálatnak éltető ereje van.

Az élő és fiatal egyház kifelé is fölmutatja magát sorainkban. Az élet kisugárzik, s így tanúságtevővé is válunk. Példa erre a karitatív lehetőségek fóruma az egyetemen, az egyetemi pasztorációs konferenciák vagy a városi keresztutak.

De nem áltatjuk magunkat: élővé csak a növekedés fájdalma által válhatunk. Az Életre csak a halálon át juthatunk el. Ez adja csapatunknak a reményt, ezért lelkesítjük egymást minden nap.