Az Egyház emberképe – 2005. július 15.

Hogy mi mindennel, arra ezerféle válasz született a történelem során. Hittel szemlélve az ember nincs készen, hanem állandóan alakul. Hittel szemlélve Isten sodrásában élünk, s ezt figyelembe véve kell alakítanunk egymás életét. Hogy miként alakítottuk, arról egykoron beszámolunk személyesen Istennek. S ez a jó nekünk, nem az, hogy egy kész állapotot veszünk alapul.

Ha ezt nem fogadjuk el, akkor teljesen ötletszerűvé válik, hogy mikor mit kiáltanak ki üdvözítő igazságként. Céltalanná válik az ember, hiszen eszerint már célhoz ért, és csak azok akaratán múlik a további alakítása, akik különböző eszközökkel érvényre juttatják akaratukat.

Attól, hogy valaki hangos, még nem biztos, hogy teremt. Attól, hogy valaki állandóan beszél, még nem biztos, hogy igét hirdet. A sok melléknév, igekötő és töltelékszó abba az ábrándba sodorhatja az embert, hogy elteljen jelen állapotával, és unalmában már a legőrültebb passziókat keresi, hogy teljen az idő.

A krisztusi ember állandóan formálódik. A Szentlélek nem csinál félmunkát, hanem szalonképessé tesz bennünket Isten társaságára.

Sánta János