Az Egyház és a kikelő magvak – 2007. november 3.

Hazai – 2007. november 3., szombat | 0:07

Halottak napja tájékán többet szoktunk imádkozni elhunytjainkért. Az Egyház ezt fontosnak tartja, ez egy lelki kötelék az Egyház zarándok, szenvedő és dicsőséges része között, amelyek nincsenek szétszakítva, hanem összetartoznak.

Valahogy olyan ez, mint az éppen kikelő termés, a magok egy része még a földben van, és nem mozdul, más részük még a földben van, de már sarjad belőlük a növény, a legfejlettebbek pedig már kikeltek. Mégsem három veteményről beszélünk, hanem csak egyről. Majd eljön az idő, amikor minden életképes mag kikel, és növény lesz belőle, ez a mennyország állapota. Nem kizárt, hogy lesznek életképtelen magok, amelyek nem kelnek ki, ez a pokol állapota. E kettő végállapot. Átmeneti állapot az, amikor már megindult egy mag növénnyé alakulása, de még nem bújt ki a földből. Ez a tisztítóhely állapota.

Azok a magok, amelyek még nem mozdulnak, jelentik a földön élő embereket. Nem mozdulnak, de nem tudjuk, mivé alakulnak, ezért nem szabd elkapkodva ítélnünk. Jézus mondja, hogy hagyjuk Istenre a búza és a konkoly szétválogatását.

A mennyország az Istennel és egymással való közösség. Már vannak, akik eljutottak oda, mások ezután jutnak el. A pokol nem más, mint az Istentől és egymástól való teljes elszakítottság állapota.

Sánta János