Az egyház nem maradhat néma a szexuális erőszak áldozataival szemben

Az interjúban Bernard Ugeux atya elmondta  számos menekült fordul hozzájuk, és meséli el, mit élt át Észak-Kivuban, ahol a harcok újra fellángoltak. Kivu két tartományában fegyveres bandák támadnak meg egy-egy falut, és végigerőszakolják a nőket, különösen súlyos lelki traumákat hagyva maguk után. Egyes csoportoknak kimondottan az a céljuk, hogy tönkretegyék a nőket, és ezáltal szétzüllesszék a családokat, illetve tágabb értelemben szétzúzzák a társadalmat.

Abban a közel húsz évben, amióta ez zajlik, becslések szerint több tízezer nő vált erőszak áldozatává! Persze legalább az áldozatok fele titkolja, ami vele történt. Félnek, hogy a férjük megbélyegzi, megveti vagy akár el is kergeti őket, és még a kórházba vagy a rendelőintézetbe sem mennek el. A támadók a földeken vagy a piacon kapják el őket, ők pedig magukban tartják ezt a megaláztatást, és nem mernek róla beszélni senkinek.

Az atya munkájának fonos része, hogy felhívja a figyelmet a bűntettekre, és részt vesz az áldozatok segítésében, lelki gondozásában. Úgy véli, az egyház nem küld egyértelmű üzenetet a szexuális erőszak áldozatainak, az embertelen elkövetőknek, a férjeknek, akik elzavarják a feleségüket, és azoknak a közösségeknek, akik bűnösnek kiáltják ki és kitaszítják az áldozatokat, kirekesztve még az erőszakból született gyermekeket is. Nem ritka, hogy ezek a gyerekek nem kapnak személyi iratokat, és nem létezőnek tekinti őket a társadalom. Azok a gyerekek pedig, akiket kényszerítenek anyjuk megerőszakolásának végignézésére, semmilyen lelki segítséget nem kapnak a trauma feldolgozásához.

Ennek a hiánynak a kipótlását a katolikusok és a protestánsok is alapvető fontosságúnak ítélik, így ökumenikus találkozót szerveztek, melyen közös gondolkodást és akciókat indítottak el. Céljuk, hogy a keresztény egyházak mondják ki, hogy ezek az asszonyok nem bűnösek azért, ami velük történt. Reményt szeretnének adni nekik, és küzdeni az ellen a felfogás ellen, amely szerint ezek az esetek is Isten akaratát tükrözik. Isten nem hagyta el ezeket az asszonyokat. A férfiak pedig nem hibáztathatják őket.

Leveleket írtak ezeknek a nőknek, az elkövetőknek, a keresztény közösségeknek. És konkrét akciókat javasolnak a közösségeknek a mentalitás megváltoztatására, beleértve a papi és teológiai felvilágosítást Isten akaratáról, a bűnről, a személyes felelősségről.

Munkájukat a püspök egyetértésével végzik. Nemzetközi és ökumenikus csapatukban vannak tagok az Egyházak Ökumenikus Tanácsából, az Afrika Misszionáriusai (Fehér Atyák) közül, a Francia Karitászból és az ENSZ fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszakkal foglalkozó különleges csoportjából.

A kongói egyház fellép a fegyveres csoportok túlkapásai ellen, ahogy az állami korrupció ellen is. Az ellenzéki pártok azonban sajnos nincsenek egységben, és alig van befolyásuk. Sokan beszélnek Kongó esetleges széteséséről, ami néhány szomszédos országnak nem volna ellenére. De a katolikus egyház felhívásokat intézett, felvonulásokat rendezett, és több ezer embert mobilizált az egész országban a feldarabolódás ellen. Az egyház tehát olyan erkölcsi erőt képvisel, ami meg tudja zavarni a fennálló rendszert.

Magyar Kurír