Az Egyház a Sínai-félszigeten elraboltakért

Amióta az Unió 2006-ban megszigorította a bevándorlási feltételeket Európa felé, etióp, eritreai és szudáni emberek ezrei próbálnak Izraelben menedéket találni országuk politikai konfliktusai és a nagy szegénység elől. De sokuk számára az ígéret földje felé vezető út igazi pokollá válik: azt ígérik nekik, hogy átszöktetik őket a határon, a valóságban azonban elrabolják és eladják őket a Sínai-félszigeten tanyázó fegyveres csoportoknak.

Ötszáz és ezer közé tehető azoknak a száma, akiket a különböző táborokban fogva tartanak, és „ebben a pillanatban is kínoznak” – hívják fel a figyelmet a közel-keleti püspökök. Augusztus 9-i közleményükben – amely egy januári dokumentum után már a második nyilatkozatuk e témában – Fouad Twal jeruzsálemi latin pátriárka és további tizenöt püspök arra szólítja fel az egyiptomi és az izraeli kormányokat, hogy használják ki az augusztus elején általuk mozgósított újabb fegyveres erők jelenlétét a Sínai-félszigeten, és segítségükkel „vessenek véget az embercsempészetnek”. Augusztus elején ugyanis Egyiptom, Izraellel egyetértésben újabb katonákat vezényelt a Sínai-félszigetre, miután iszlám szélsőségesek tizenhat egyiptomi határőrt öltek meg egy támadásban.

Az emberi jogi szervezetek jelentései szerint a túszokat egymáshoz láncolva tartják fogva földalatti bunkerekben vagy konténerekben. Fogvatartóik minden reggel és este mobiltelefont tartanak eléjük, hogy hívják fel a rokonaikat, és kérjenek váltságdíjat tőlük, melynek összege akár ötvenezer euró is lehet. Ha a család nem fizet, kivégzéssel fenyegetik meg a foglyokat. Kínzástól sem riadnak vissza, hogy nagyobb nyomást gyakoroljanak rájuk: az áldozatokat izzó vassal égetik meg, elektromos árammal sokkolják és rendszeresen megverik.

„Találkoztam olyan volt túszokkal, akiknek olvasztott, forró műanyagot öntöttek a bőrére” – meséli Mussie Zerai atya, a Habeshia nevű humanitárius szervezet elnöke. A jelenleg Svájcban dolgozó eritreai paphoz már két éve érkeznek kétségbeesett segélykérések túszoktól és túszok hozzátartozóitól. Némelyeknek vannak rokonai Izraelben, Európában vagy az Egyesült Államokban, akik tudnak fizetni a szabadulásukért. Ellenkező esetben a túszok kálváriája hónapokig, sőt akár évekig is tarthat, hacsak nem ölik meg őket, hogy eladják a szerveiket.

„Szervkereskedelemre utaló beszámolókat is hallottam már – erősíti meg Zerai atya. – Miután ellenőriztük, hogy nincsenek egyik egyiptomi vagy izraeli börtönben sem, legalább négyezer, a Sínai-félszigeten eltűnt menekültet tartunk számon.” A Habeshia szervezet rendszeresen gyűjt információt Etiópiában és Eritreában, de a helyzet Szudánban is egyre súlyosabb, ahol az emberkereskedők akár a menekülttáborokból is rabolnak el embereket.

Vagy tizenöt, jól szervezett banda működik a térségben, akik beduinokkal, illetve eritreai és szudáni embercsempészekkel dolgoznak, de együttműködnek mindenféle nemzetiségű fegyver- illetve kábítószer-kereskedőkkel is.
 
„Hoszni Mubarak kormánya sokáig tagadta a bandák létezését, akik az arab tavasz miatti zavart kihasználva még jobban felfegyverkeztek” – folytatja Zerai atya, aki igyekszik minden fórumon hallatni hangját a Sínai-félszigeten sínylődők érdekében. „Sok ígéret hangzott már el az Európai Parlament és az Amerikai Külügyminisztérium részéről, és rengeteg felhívást intéztek az ügyben a vallási szervezetek és a vallási vezetők, köztük maga a pápa is 2010-ben. Valódi megoldás azonban mindeddig nem született.”

La Croix/Magyar Kurír