Az egyházak lehetőségei és problémái a szociális ellátásban

Budapest: A fenti címmel rendeztek konferenciát a Faludi Ferenc Akadémia szervezésében november 21-én pénteken a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán. A konferencia célja az volt, hogy bemutassa az egyházi szociális ellátás múltját és jelenét. A rendezvény fővédnöke Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára volt.

Veres András előadásában hangsúlyozta: a hívő emberek joga és kötelessége, hogy alakítsák, tökéletesítsék a közösséget. Az egyház nem csupán figyelmeztet az igazságtalanságokra, de részt is vesz azok felszámolásában. A püspök, titkár emlékeztetett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1996-ban kiadott, Igazságosabb és testvériesebb világot! című kiadványára, hangsúlyozva annak időszerűségét. Veres András a keresztény szociális ellátás alapjának nevezte a hitet és a szeretetet. Leszögezte: olyan időt élünk, amikor nincs előttünk igazán példaértékű, működő szociális ellátás, amely minden emberre kiterjesztené védőszárnyait. „A szocializmus, de még a szociáldemokrácia által hirdetett társadalmi igazságosság sem létezik a gyakorlatban” – jelentette ki, és rámutatott: „hiába próbálnak egyesek zsonglőrködni a szavakkal, nincsenek úgynevezett baloldali értékek, amelyeket bárki következetesen törekedne napjainkban megvalósítani. Éppen a magukat baloldalinak, szociális értékeket vallónak mondók azok, akik jelenleg a társadalmi egyenlőtlenség fokozói.” Ugyanakkor hozzátette: „Töredelmesen el kell ismernünk azt is, hogy keresztény alapokon sem sikerült még mind ez idáig teljesen megvalósítani a szociális igazságosságot” Veres András figyelmeztetett, hogy a keresztényeknek a II. János Pál pápa által sűrűn hangoztatott szeretet civilizációjának megteremtésére kell törekedniük. Egyúttal rámutatott a gazdagok szegényekkel szembeni kötelezettségére.

Nagy Károly, a Katolikus Karitász elnöke a keresztény igazságosság és szolidaritás ősforrásaként az Evangéliumból idézett: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16.) A plébános előadó emlékeztetett rá, hogy az őskeresztények számára teljesen természetes volt a szegények megsegítése, és a karitatív munka végigkísérte az egyház kétezer éves történetét. Így például az egyházi vezetés már a III. században elrendelte, hogy a püspökök gondoskodjanak a szegényekről, betegekről. Az első kórházat pedig Szent Vazul alapította. Az egyházak a földbirtokaikból származó jövedelem jelentős részét a betegek, szegények, öregek ellátásra fordította. Nagy Károly utalt rá, hogy 2000-ben a katolikus egyház több mint 60 ezer intézményt tartott fenn világszerte a hátrányos helyzetben lévő személyek számára.

Német Emma közgazdász (Szociális Testvérek Társasága) előadásából kiderült: A katolikus egyház 83 szociális intézményt tart fenn, amelyben négyezer személy dolgozik. A szociális ellátás területén a Magyar Katolikus Egyház összes bevétele 2002-ben 5 007 308 forint volt, ebből az állami normatív és kiegészítő támogatás 2,3 milliárd forintot tett ki, ami az összes bevétel 46,7 százaléka. A nem normatív állami támogatás összege egymilliárd forint volt, ebben szerepelnek a Szociális és Családügyi Minisztérium pályázatai, a Széchenyi-tervből elnyert és folyósított beruházási támogatások, valamint a katolikus egyháznak a hitéleti tevékenységhez biztosított támogatásból a szociális területre átcsoportosított összegek. A szociális intézmények saját bevétele az intézményi térítési díjakkal, különböző kiegészítő tevékenységek bevételével, az adományokkal és a gyűjtésekkel együtt 1,6 milliárd forint volt. Németh Emma arra is utalt, hogy a különböző adójogszabályok miatt az állami támogatás legalább 60 százaléka visszatérül a költségvetésbe.

A konferencián Jernei Péter a gyöngyösi Autista Segítő Központot mutatta be, amely a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány fenntartásában működik, és 20 gyermek gondozását látja el. Jernei Péter szomorúan szólt arról, hogy ellentétben a ferencesek irgalmas szeretetével, a társadalom nagyon kevés megértést tanúsít a 25 ezer autista gyermekkel szemben, akik közül nagyon sokat már hatéves korban elmegyógyintézetbe utalnak. Ezt a megoldást az előadó modern Taigetosznak nevezte. A gyöngyösi központ tervei között szerepel egy bázisközösség létrehozása, amely több kis közösség csírája lehetne. Jernei Péter pedagógus a hit és a szociális segítség szétválaszthatatlanságára mutatott rá: mindennapos tapasztalat, hogy a természetes körülmények között nehezen fegyelmezhető gyermekek az otthon közelében lévő kápolna mellett hosszú ideig ülnek, végtelen nyugalomban.

Fehér Anna, a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonának vezetője 45 bentlakó és 15 bejáró gyermekért felelős. Köztük vannak süketek, vakok, olyanok is, akik mindkét betegségben szenvednek és mozgássérültek is. Anna nővér több évtizedes tapasztalata, hogy rengeteg az erő a sérült gyermekekben, és úgy érzi, sokkal többet kap, mint amennyit ad. Kiemelten fontosnak nevezte a családokkal való együttműködést. Sok szülő esik kétségbe, ha sérült gyermeke születik, és felteszi a kérdést, miért pont vele történt meg ez a csapás. Hosszú út vezet odáig, míg a szülők megértik, Isten nem elhagyta őket, hanem egy sajátos feladatot bízott rájuk, nekik pedig nem szabad eldobniuk gyermekeiket, akiktől rengeteg szeretetet kapnak.

Lankó József plébános több mint húsz éve teljesít lelkipásztori szolgálatot Alsószentmártonban, egy tisztán cigány lakosokból álló faluban. Lankó atya szerint a Szentlélek munkásságának egyértelmű jelei láthatóak a cigányság életében: kételkedés nélkül hiszik, hogy van Isten, és megmutatkozik az életükben, ennek igazságát megtanulták a szüleiktől. A cigányok komolyan veszik az imádságot, az esküt, hisznek a túlvilágban, szeretik és elfogadják a gyermeket, tisztelik az időseket. Sokat szenvedtek és szenvednek a kiközösítéstől. Lankó József a cigányság egyik legnagyobb gondját abban látja, hogy nem találják a helyüket egy olyan világban, amelyben barátságtalanok velük. A többségi társadalomtól munkanélküliséget kaptak, kilátástalan szegénységbe zuhantak, a családokban az apa elvesztette tekintélyét. Kapják a média hazugságát, a sugárzott műsorok egy hamis álomvilágba vezetik őket, amely csak tovább súlyosbítja gondjaikat. A lelkipásztor szerint két irányban kell segíteni a cigányságot: a legsürgetőbb, hogy éljék túl a jelen súlyos nehézségeit, és már most keresni kell a kibontakozás útját, megtalálni a jövő útjának ösvényét, és ez az ösvény a tanuláson keresztül vezet felfelé.

Magyar Kurír

Néhány adat a Magyar Katolikus Egyház karitatív-szociális tevékenységéről

Jelenleg a katolikus egyház fenntartásában 65 szociális otthonban több mint 4000 férőhely áll az idős emberek rendelkezésére. 7 napközi otthon – köztük kifejezetten cigányok számára létesített napközi is –, 4 otthon fogyatékosok számára, 2 hajléktalan otthon, 3 anyaotthon, gyermekotthon, illetve leánynevelő intézet, gondozási központ, kórházak, orvosi rendelők, daganatos betegek rehabilitációs intézménye, házi szakápolási szolgálat, Hospice szenvedélybeteg-segítő ambulanciák (RÉV) szenvedélybetegek nappali ellátó intézmények-, átmeneti szállása, AA-klub gondozási központ, 15 egyházmegyei karitász központ, ingyenesen hívható telefonos lelki elsősegély szolgálatok működnek.

Tevékenyen működik a cigánypasztoráció: egyházmegyei felzárkóztató óvodák segítik a roma gyerekek felzárkózását, így például a Don Bosco Szalézi Szerzetesrend által fenntartott oktatási intézményekben folyó munka, melyekben a szakmai oktatás mellett Don Bosco szellemiségét követve szociális tevékenységet is ellátnak, valamint a Jó Pásztor nővérek cigánylányok számára fenntartott napközije. Modell értékű egyes plébániák (Hodász, Valkó, Józsefváros) munkája a roma kisebbség érdekében.

A rendszeres tevékenységekhez tartozik a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia évenkénti Szent Erzsébet-napi gyűjtése a szegények megsegítésére;

– katasztrófák esetén a püspöki konferencia és a katolikus karitász külön gyűjtést hirdet meg
– a börtönmisszió, ahol 600 önkéntes tag működik, 40 katolikus pap és 35 világi segítő végez a börtönökben rendszeres segítő tevékenységet. A börtönmisszióhoz tartoznak befogadó otthonok is, amelyek a szabadultaknak nyújtanak lakhatási és újrakezdési lehetőséget.
– Mintegy 600-650 plébánián működik karitász csoport, kb. 6200 önkéntes foglalkozik a rászorulókkal, beteglátogatással.
– otthonápolási képzés, pszichiáter által vezetett közösség
– Az egyházközségekben működnek a gyermekek, különféle társadalmi csoportok részére klubok, foglalkozások. „Gyerekek a gyerekeknek karácsonyra”, betegek lelki szentmiséje, nyaraltatás, játszóház, a hátrányos helyzetű csoportok lelki gondozása; lelkigyakorlat hajléktalanoknak, imacsoport hajléktalanoknak, a rendszeres és rendkívüli segélyakciókat, csökkent látóképességűek rendszeres szállítása, a menekültekkel és más csoportokkal való törődés különféle formái, jótékonysági vásár, karitász munkatársak képzése, kézműves foglalkoztatás, klubszerű foglalkoztatás idősek és kismamák részére, nyaraltatás, élelem- és ruhaosztás, karitász újság, ingyenes egészségügyi szűrés, kórházi és otthoni beteglátogatás, „Szent Erzsébet-busz” néven teajárat.

Krízis-katasztrófa helyzetekben végzett tevékenység (árvíz, földrengés, tűz, háború): A plébániai karitászcsoportok újjászerveződését 1991 után elősegítette a híveknek az a segítőkészsége, melyet a temesvári események, majd a jugoszláviai események kiváltottak. A közvélemény előtt talán legismertebb a lengyelországi és csehországi, a kárpátaljai és hazai árvízkárok során bajba jutott emberek szervezett megsegítése.

Magyar Kurír