Az Egyházak Ökumenikus Tanácsa enökeinek pünkösdi üzenete

A 2009-es év súlyos aggodalommal kezdődött a világgazdaság katasztrofális helyzete miatt. 2008 végén, amikor az élet sokak számára látszólag problémamentes volt, hirtelen vészes pénzügyi és gazdasági nehézségek kerültek napfényre.

Ez a keresztény kor első pünkösdjére emlékeztethet, amikor úgy tűnt, hogy minden jól megy az akkori hívek életében. Sokan szokás szerint elzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy hangsúlyozzák az ünnep jelentőségét. Nagy számban jöttek azzal a jó szándékkal, hogy szokásuk szerint imádják Istent. És akkor, mint egy hatalmas szélroham, a Szentlélek leszállt a tanítványokra arra indítva őket, hogy „…különféle nyelveken” beszéljenek „…úgy, ahogyan a Lélek adta nekik”. A zarándokok megdöbbentek és csodálkoztak: „Hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén?” (ApCsel 2,1-13).

Mindez megdöbbentően hatott a különböző tájakról érkezett zarándokok számára. A mélyen megérintett Péter bátran előállt és világos válaszokat adott kérdéseikre megtérésre hívó módon (ApCsel 2,14-36).

Péter felkavaró beszédét hallgatva a zarándokok szíve mélyen megindult, és azt kérdezték: „mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Ez a felkiáltásuk a bűnbánat, a megtérés kezdete volt, azé a mély átalakulásé, amely új cselekvéshez vezet. Péter ezzel válaszolt kérdésükre: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38).

Bűnbánat csak a helytelen tettek és helytelen viselkedés felismerése után következhet. A mai világ irányítói között sokan vannak, akiknek fel kell ismerniük, hogy közönyösen gazdálkodtak bolygónk erőforrásaival: a gazdag egy kicsit mindig gazdagabbá válik a szegény rovására; az elszegényedettnek pedig – állapota folytán – nincs ereje ahhoz, hogy nemet mondjon arra, amit rákényszerítenek.

Akár Afrikában, akár Ázsiában vagy bármelyik másik földrészen a helyzet ugyanaz. Ebben a helyzetben a legégetőbb kérdés még ma is az, hogy „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Isten ismét jobb választ ad nekünk, mint bárki más: „Bánjátok meg bűneiteket!” A bűnbánat része pedig, hogy…:

• A pénzügyi vezetők, a részvénytársasági igazgatók felismerik hibáikat, nyilvánosan bevallják és rendbehozzák azokat.
• Mindannyian, akik felelősek vagyunk a környezetbiológiai rendszer fokozatos romlásáért, jó útra térünk, és erőfeszítéseket teszünk a szennyezés minden formájának elkerülésére.
• Az erőszakra bujtogatókat rábírjuk arra, hogy gyöngédek és toleránsak legyenek, összhangban imáinkkal, hogy  „Az erőszak legyőzésének évtizede” nevű programunk ne maradjon hatástalan.

A bűnbánat, amit Krisztus kinyilatkoztatott és pünkösdkor ismét erőteljesen hirdettetett, a lelki átalakulás, a változás, a megújulás erőforrása. Az embereknek igyekezniük kell, hogy megbékéljenek önmagukkal, egymással és környezetükkel. Az egyházaknak is folytatniuk kell a megbékélés munkálását. Ez a megbékélési evangéliumunk kihívása. Ez jelentkezik abban is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete 2009-et a megbékélés nemzetközi évének nyilvánította.

Bárcsak valamennyien éreznénk annyira a pünkösdi Lélek erejét, hogy a szívünkre és ajkunkra vegyük az Igét: „Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23). Az Úr áldjon meg mindannyiunkat örömteli Pünkösddel!

Az Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnökei