Az egység megtapasztalásának megújító ajándékát kaptuk!

Elismerés, meghívás, hogy a pápa munkatársai legyünk

„Az Egyház a pápán keresztül különleges figyelemmel tüntette ki a lelkiségi mozgalmakat, amelyek valóban alulról építkeznek” – emelte ki Nagy István. „Az Egyház fölismerte, hogy a kicsiből indul, törekszik fölfelé valami, amin keresztul a Lélek az egész egyetemes Egyházat áthatja és élettel tölti meg. Nagyszerű, hogy ez a felismerés megszületett, és szabad utat, sőt támogatást és elismerést kap.

Mindannyian egy dolog miatt voltunk itt

Többen a résztvevők nagy számát emelték ki. „Engem a számok döbbentettek meg – mondja Polonyi Krisztina – a jelen lévő mozgalmak, a megszámlálhatatlan sok ember, a tenger nép a hatalmas házak között, ami a kivetítőkön is látszott, ahogy végeláthatatlan hosszú sorban álltak az emberek, és mindannyian egy dolog miatt voltunk itt, azért mert keresztény hívők vagyunk, aktív résztvevői az Egyháznak! Jó volt látni azt a közvetlenséget is, ahogy a pápa fogadott minket, ahogyan a végén áldást osztott.

„Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehettem, ennyi rengeteg elkötelezett emberrel, fiatallal, időssel, felnőttel, a világ minden részéből, akik őszintén keresik a Lélek vezetését, irányítását, keresik azt, hogy a mai világ, a mai kor, a mai ember kérdéseire hogyan tudnak olyan módon és olyan hitelesen válaszolni, hogy ennek gyümölcse is legyen” – mondta Ferenczy Zoltán. – „Az, hogy ennyien eljöttünk ide, és a Szentatyával tudtunk találkozni, számomra óriási jelentőségű esemény.

II. János Pállal kezdődött a történetünk, évtizedekkel ezelőtt, de azután egy emblematikus pontban 98-ban. Ebből egy sor együttműködés, kapcsolatfelvétel, gyümölcsöző esemény indult, és kíváncsiak voltunk, mi lesz a folytatás, hogyan tovább. Ugyanakkor egy pici félelem is volt bennem, hogy képesek leszünk-e mi is, és az egész Egyház azon a szinten folytatni ezt a közös munkát, a hierarchiának és a karizmáknak a találkozását és együttműködését, mint amit II. János Pál elkezdett. Hogy növünk mi föl – úgy is, mint mozgalmak, és úgy is, mint az Egyház vezetése, hiszen a pápa 98-ban azt mondta: az Egyház érett gyümölcsöket vár tőletek. Ennek volt ünnepélyes pillanata ez a találkozó, amelyben már az rendkívüli módon megérintett, hogy ennyien eljöttünk.”

Az egység ajándéka

Aradi Rita a vigíliát megelőző-előkészítő imádság élményét emelte ki. „Nagyon bensőséges és mély imával, a tapasztalatok által, közelebbről az egység ideáljának megismerésével kezdődött, tanúságtételek, közös dalok hangzottak el, s már itt elkezdődött a készülődés a mai programra. Ma a Szent Péter téren még inkább kitárult a szívünk is, meg a baráti-családi körünk így az Egyházban. Különösen szép volt látni ezt a közös ünnepet, a pápával együtt, amikor kézzel tapintható akár a Szentlélek jelenléte. Úgy éreztem: lehet, hogy Jézus várt minket, és itt van köztünk, s örül, hogy ennyire ifjú és élő az egyháza. S még ha néhány jel a szomorúságra utal is, itt van ez a szív, és itt lüktet ez a megújító, fiatal szív az egyházban, s ez viszi előre, egészen addig  amíg mindnyájan egyek leszünk, ami Jézus végakarata volt.

Mert a Lélek fúj!

Antalóczy Béla is az előesti imádság egy mozzanatát idézte fel: „Az egyik püspök elmondta, hogy II. János Pál egyszer meghívta a környék papjait ebédre, mindenki elmondta sirámait, bajait. A pápa mindenkit végighallgatott, összefoglalta az összes kellemetlen folyamatot, nehézséget, majd rácsapott az asztalra, úgy hogy az összes tányér összezörrent: Márpedig én akkor is optimista vagyok, mert a Lélek fúj!”

Érezhető egység – azokkal, akik előttünk jártak

A vesperást megelőzően, a gyülekezés alatt a szervezők bejátszották a téren elhelyezett kivetítőkön II. János Pál pápa 1998-as szavait is. „Élő volt a jelenléte” – emeli ki Aradi Rita. „Majdnem azt hitte az ember, hogy ott van közöttünk, mesél, ugyanakkor ott az utóda, a következő pápa, aki viszi előre ugyanazzal a lendülettel a megújulást, az új lelket, az új szívet az Egyházban. A Szentlélek működik, és az Õ örömét lehet érezni közöttünk, az ő szabadságát, hogy vezet tovább, amíg személyesen találkozunk Istennel.  Jelen volt Don Giussani is, egy régi videofelvétel megidézte az 1998-as találkozón a mozgalmak, közösségek alapítói által mondott beszédeket, köztük Don Giussani szavait. Érezhető volt a jelenlétük.”

„Az volt a benyomásom, mintha II. János Pál pápa még jobban itt lenne közöttünk, mint amikor fizikailag itt volt” – teszi hozza Ferenczy Zoltán. – „Ennek a találkozónak a sikerét – mert nagyon nagy sikerként értékelem és élem meg – javarészt az ő segítségének, ajándékának is tulajdonítom.”

A szeretet érezhető jelenléte

„Az ilyen nagy találkozókkor szokásos módon a metrókban alig lehetett áttörni a tömegen” – meséli Perlaki Flórián. – „Egy babakocsis családnak mégis utat tudott engedni a tömeg: Élő szeretetkapcsolat volt abban is, ahogy szinte centiméterről centiméterre továbbjutottak. A későbbiek folyamán is jellemző volt, hogy rengetegen voltunk, de olyan örömben, derűben, egymásra figyelésben, ami a szeretet konkrét, kézzel fogható megjelenése volt. Folyamatos volt a program – éneklés, beszédek –, az élet és a munka folyamatos megjelenése, mégis a szeretet és a nyugalom folyamatos jelenléte volt. A kevés alvás ellenére sem volt fárasztó senkinek, végig bírtuk szeretettel.”

Új lendülettel

„Szeptemberben Budapesten lelkiségi mozgalmunk szervezésében egy egész hetes rendezvény lesz” – mondja Ferenczy Zoltán – „,amelyre rengeteg, több mint 9000 külföldi vendéget várunk. Az előkészületi munkálatok már tavasz óta, részben tavaly óta folyamatban vannak. Innen hazatérve megújult lélekkel, és a Szentatya áldásával folytatjuk a munkát ezért az őszi találkozóért.”

Szabó Zsuzsanna/Magyar Kurír