A szeretet ideje is a jelen pillanat, amely megragadhatatlan. A szeretet és az áram abban is hasonlít egymásra, hogy mindkettő láthatatlan, csak a hatásait lehet felfogni. Ha viszont hiányoznak, ott nagy a baj.
Modern világunk mennyire be tud rendezkedni a biztonságos áramellátásra, s ha valami nagy baj van, minden gépünk leáll, életünk veszélybe kerül. Ezek szerint a gépek is a pillanatok egymásutánját megtöltő szeretettel működnek? Igen, éppen ezért nem is nőhetnek a szeretet fölé. Az idő a megfoghatatlan pillanatokra épül. A végtelen rövid viszont éppúgy megragadhatatlan, mint a végtelen hosszú.
Aki Istenben él, szerintem nem ér rá gondolkodni azon, hány éves. És eszébe sem jut, hogy visszapörgesse az életkorát. Isten nem a nosztalgiázás lelkét adta nekünk. Egyébként is mindegy, hány évesek vagyunk. Aki szereti a másikat, mellékes, hogy öreg vagy fiatal, éppolyan észrevehetetlen és dinamikus mint az elektromos áram. Aki viszont Isten nélkül, önfejűen akarja szeretni a másikat, könnyen megvághatja, s ezzel élettelenné teszi.
Sánta János