„Az elfelejtettek csendje és a szenvedők kiáltása”

A kialakult szokás szerint január 24-én, szerdán a Szent Anna-székesegyház adott otthont a közös imának, ahol a keresztény hívekkel és lelkipásztoraikkal együtt imádkozott Bosák Nándor római katolikus megyéspüspök, valamint Bölcskei Gusztáv református püspök. Vasárnap, az imahét zárónapján a református Nagytemplomban a püspökök szintén jelen lesznek.

A Szent Anna-székesegyházban Bosák Nándor püspök köszöntő gondolataiban ráirányította a figyelmet az imahét mottójára: „…a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.” Kiemelte: Jézus az, aki ezt megteszi, aki nemcsak a süketnémát gyógyította meg, hanem saját süketségünket, magunkba zártságunkat, önzésünket oldja fel, és megnyitja ajkunkat, hogy hitünkről tanúságot tegyünk.

„Az elfelejtettek csendje és a szenvedők kiáltása”

Bölcskei Gusztáv a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében az aznapi  – „Az elfelejtettek csendje és a szenvedők kiáltása”  –  mottót emelte ki. Az elfelejtettség érzése nagyon meg tudja gyötörni az embert. Téged hívlak Uram… ne fordulj el tőlem némán…” – idézte a zsoltár szavait a püspök. „Nem szeretnénk az elfelejtettek közé tartozni. Pedig egyre növekszik azoknak a száma, akik úgy érzik, fölöslegesek a világban, akiknek munkájára nincs szükség a piacon, akiket egyik napról a másikra átszervezés, korszerűsítés miatt elbocsátanak" – kezdte beszédét a református püspök, majd Immanuel Kant német filozófus gondolatát emelte ki amely szerint: Az ember számára nincs borzalmasabb, mint amikor a másik ember őt eszköznek tekinti…

A mai társadalom ennél tovább megy  – folytatta –, hiszen az ember már arra sem kell, hogy kizsákmányolják, hogy használják. A hatalmasoknak az erőseknek egyre kevesebb emberre van szükségük. Mi abból élünk, hogy Isten nem felejtett el bennünket. Isten nem mondja: rád nincs szükség" – emelte ki a református püspök. – „Jézus miért gyógyította meg a vakot? Mert Isten az embert a maga hasonlatosságára teremtette. Nekünk olyan Istenünk van, aki hall és beszél, és ha mi az ő képére teremtett emberek vagyunk, akkor abban kell hozzá hasonlatosnak lenni, ahogyan szól hozzánk, ahogyan hall bennünket." 

„Krisztus teste, az anyaszentegyház az együtt hallók és az együtt látók közössége. Akkor is, amikor azt érezzük, hogy sok süketség némaság vesz körül bennünket. Nagy ajándék, és nincs annál nagyobb szégyen ránk nézve, és nincs annál nagyobb restség az egyházban, hogyha süketekké és némákká leszünk." – figyelmeztetett.  „Szóljunk közösen a szenvedőkkel a szenvedők helyett. Sokszor a világ is felfigyel arra, ha közösen tudjuk ezt tenni." – tette hozzá.

Régen az emberek azért készítették fejfáikat fából, mert tudták, a fejfa addig él, amíg élnek azok az emberek, akik szerettek és nem felejtetnek el bennünket. Isten nem felejt, mi sem szeretnénk, ha elfelejtenének bennünket. „Amit szeretnétek, hogy az emberek cselekedjétek veletek, ti is azt tegyétek. Ez a parancs a hívás, a feladat az imádság" – fejezte be gondolatait a püspök.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír