Az első világi nőigazgató egy olaszországi jezsuita iskola élén

Milánó: Olaszországban elsőként kerül világi nő a jezsuiták által vezetett egyik legrangosabb magán általános iskola élére. Szeptember 1-jétől ugyanis Gabriella Tona, 44 éves, kétgyermekes édesanya lesz a Jézus Társasága által 1893-ban alapított milánói XIII. Leó Általános Iskola igazgatója. Ezzel a döntéssel a jezsuiták világosan üzennek az olasz katolikus köröknek: újragondolják a világiak szerepét a rend tevékenységén belül. A Vatikáni Rádió munkatársa, Stefano Leszczynski megkérte P. Vincenzo de Mari leköszönő igazgatót, hogy kommentálja a választást:
„Úgy fogalmaznék, hogy e döntés az elöljáróink által a rend jövőbeli olaszországi tevékenységére kidolgozott stratégiába illeszkedik bele. A jezsuiták elöregedésével és számbeli csökkenésével szemben két út áll előttünk: az egyik, hogy apránként, a jezsuiták letűnésével lemondunk eddig igazgatott tevékenységeinkről; a másik pedig, hogy megtartjuk a társaságban a karizmához való hűséget, apostoli tervet úgy, hogy a működési és szervezési területekkel világi munkatársakat bízunk meg, akiknek természetszerűleg osztaniuk kell a jezsuita karizmából fakadó irányelveket.”
P. Vincenzo de Mari elmondta azt is, hogy a jezsuiták kedvezően fogadták az igazgató asszony kinevezését. Nyilván volt némi ellenállás, de amikor fontos kérdésekről van szó, az elöljárói döntésnek való engedelmesség és hűség nagyon világosan előtérbe kerül. Az iskolával kapcsolatban a szülők részéről mutatkozott egy kis tanácstalanság, ami azon félelmüket tükrözte, hogy a Jézus Társasága teljesen kivonul az iskolából. „Ezért tehát meg kellett találnunk a megfelelő személyt, akire rábíztuk az iskola irányítását. Természetesen az iskola a jezsuita rend kezében marad, egyszer s mind felelősséget és garanciát vállalva annak nevelési tervéért, a szellemiségért, a karizmáért.”
A leköszönő igazgató hangsúlyozta: a múltban talán volt némi bizalmatlanság a jezsuita rendben a gyengébb nem iránt, „amely egyáltalán nem indokolt, hiszen kiváló és abszolút megbízható munkatársaink vannak, akikkel kapcsolatban semmilyen probléma nem merül föl női mivoltuk miatt. A múltban a jezsuiták talán hibáztak velük kapcsolatban –- azt mondanám –, majdhogynem bocsánatot is kértek a női társadalomtól, de ezt a kérdést a világiakkal való együttműködés tágabb körében kell megvizsgálni. Az elsődleges hozzáállás, amit tanúsítanunk kell a világiakkal szemben, az a bizalom, ugyanis világi munkatársaink valóban elsőrangúak.” VR/MK