Az emberélet útjának felén: hogyan tovább?

Családteológiai Intézet sorozata félévente három előadással jelentkezik. A tavaszi témák – Szülőnek születtünk? – avagy a jó szülő holtig tanul; Szerethet-e mást az, aki önmagát nem szereti? – az önértékelés fontossága a kapcsolatokban; Határvonalak a családon belül és kívül – egyén, kiscsalád, nagycsalád – mutatják az előadók törekvését, hogy konkrétan megfogalmazott kérdéseket kibontva, adjanak átfogó ismertetést egy-egy nevelési területről. Ezt támasztja alá az őszi folytatás, ezúttal a válás, a most ismertetett életközép és hamarosan sorra kerülő gyász témakör is.

Papp Miklós a Magyar Kurírnak elmondta: a szabadegyetem-forma válasz arra a ma jelentkező belső fejlődési igényre, melyet egykor a Magyarországon jól működő felnőttképzés elégített ki. Egy interdiszciplináris – jelen esetben a pszichológust és teológust megszólaltató – előadás ki tud bontani megfelelő mélységgel és alapossággal egy-egy témakört. Ennek megválasztása mindig annak függvénye, mire mutatkozik érdeklődés. A nagylétszámú hallgatóság megerősíti, hogy jól eltalálják a témákat. Az emberek a lábukkal szavaznak – mondja a morálteológus.

A három előadó – Somogyiné Petik Krisztina, Kézdy Anikó és Papp Miklós – hosszas, közös készüléssel építi fel az előadás anyagát, annak minden részletét megvitatják. A kimagasló érdeklődés bizonyítja: hiánypótló formát és hangnemet találtak.

A szabadegyetem második alkalmának témáját Életfeladatok az életközép idején, függőségek, kicsúszások címben fogalmazták meg, és ezzel olyan kérdéskört választottak, mely iránt nagy az érdeklődés, és kevés a vele foglalkozó irodalom. Sivatag, nagy sötét erdő – elevenen él bennünk az irodalom alkotta kép az életközépről, és fejezi ki ezzel az életszakaszhoz kapcsolódó fájdalmas megéléseket.

Az előadók alaptételként leszögezték: nagyon fontos, hogy az ember mindent életszakaszt értékként megéljen, tudatosítva azok keresztjeit és örömeit. Számba vették az életközép megéléséhez kapcsolódó tüneteket, a határozottan jelentkező biológiai hanyatlás jelenségeit, a társadalmi-munkahelyi tényezőket, a családi helyzet változásait és az istenkapcsolatban bekövetkező nehézségeket.

Ezt a lehetséges válaszok feltérképezése követte. Az előadók két úton indultak el. Megmutatták, milyen zsákutcákba vezetnek a rossz válaszok, melyek mindegyike – a tagadás, kivetítés és menekülés – nem előre, hanem ellenkezőleg, hátra- vagy éppen félrevisz az életútról. Akik vállalják, hogy átkelnek a sivatagon, tegyék higgadtan, nem kapkodva, akár mechanikusan teljesítve az életállapotból adódó kötelességeket. Segíti az átkelést, hogy az ember meglátja a „túlparti fényeket”, és megérti: Isten nem ott és majd, hanem itt és most van vele.

Az előadás számos kapaszkodót mutatott fel, és hangsúlyosan megnevezte az életszakasz „csillagait”. Végül a jungi életút szimbolikát segítségül hívva, arra buzdított, hogy imádkozzunk a napszakokkal, így eljuthatunk a lét komplex látásáig. Az evilágból indulva áthaladni a nagypéntek megpróbáltatásain, elérkezni a húsvét örömébe, majd ezzel a felismeréssel, tudással visszatérni a létezésbe.

Az előadás hanganyagát tartalmazó DVD megvásárolható a következő alkalom előtt. 

A sorozat folytatásában, október 24-én Gyász, veszteség a családban: az egészséges és a patológiás feldolgozás címmel hallgathatnak előadást az érdeklődők a Sapientia Hittudományi Főiskola Auditorium Maximum termében.

Magyar Kurír

(té)