„Az emberi együttélés alapja elsősorban az erkölcsi rend”

„A laicitás és laicitások, új témák és új problémák” témával foglalkozó értekezlet előadások és csoportos megbeszélések formájában zajlik, az egyház társadalmi tanításának tükrében. A Szentatya a találkozón a kongresszus főtémájáról fejtette ki gondolatait. Hangsúlyozta, hogy a laicitásnak a mai világban is különböző értelmezései léteznek. Ahhoz, hogy megértsük igazi jelentését – mondta a pápa – szemügyre kell vennünk a fogalom történelmi fejlődését. A laikus szóval korábban azt az egyszerű keresztény hívőt jelölték, aki nem tartozott sem a klérushoz, sem pedig a szerzetesi életállapothoz. A középkorban a laicitás-laikusság szóval jelölték az egyházi hierarchia és a polgári hatóság közötti oppozíciót, míg a modern időkben ismét módosult jelentése, amennyiben a vallás és a vallási jelképek közéletből való kizárását és a magánszférába és az egyéni lelkiismeretbe való száműzését fejezi ki. Így tehát a laicitás kifejezés az eredeti szóhasználattal ellentétes ideológiai fogalommá vált.

A valóságban manapság a laicitás általánosan a vallásnak a társadalomból való kizárását jelöli. E felfogás szerint ez az állam és az egyház teljes szétválasztásában fejeződik ki, mivel az egyháznak nincs semmiféle jogcíme arra, hogy állást foglaljon az élettel és a polgárok viselkedésével kapcsolatos kérdésekben.

A Szentatya ezután arról fogalmazta meg gondolatait, hogy ebben a helyzetben mi a hivő emberek, elsősorban is a Krisztusban hívők feladata. Egyfelől szükség van olyan laicitás-fogalom kidolgozására, amely elismeri a méltó helyet Isten, az erkölcsi törvény, Krisztus és az Egyház számára az emberi életben, egyéni és társadalmi síkon. Másfelől azonban tiszteletben kell tartani a földi dolgok autonómiáját, ahogyan azt a II. Vatikáni Zsinat megfogalmazta, a Gaudium et Spes zsinati konstitúció 36. pontjában: „…a teremtett dolgoknak, maguknak a közösségeknek is megvannak a saját törvényeik és értékeik, amelyeket az embernek lépésről lépésre föl kell ismernie, alkalmaznia és rendeznie kell…az autonómia követelése jogos… és ezt nemcsak korunk emberei igénylik, hanem a Teremtő akaratának is megfelel. Épp a teremtés tényéből következik ugyanis, hogy minden embernek megvan a maga állaga, igazsága, jósága, megvannak saját törvényei és megvan a saját rendje. Ezeket az embernek tisztelnie kell, ismervén a tudományok és művészetek sajátos módszereit….”

XVI. Benedek pápa beszédében hangsúlyozta, hogy a zsinatnak ez a megállapítása tartalmazza „az egészséges laicitás” doktrinájának alapját, amely megköveteli a földi valóságok tényleges autonómiáját, ám nem a morális rendtől, hanem az egyházi szférától. Ennek értelmében tehát az egyház nem mondhatja meg azt, hogy melyik politikai vagy társadalmi rend a helyes, mert a nép szabadon dönti el, hogy a politikai élet megszervezése szempontjából melyek a legjobb és legalkalmasabb módok. Másfelől azonban az egészséges laikusság azzal jár, hogy az állam nem úgy kezeli a vallást, mint egyszerű egyéni érzelmet, amelyet a magánszférába utal. Ez magában foglalja azt is, hogy minden vallási felekezet számára el kell ismerni kultikus tevékenységének szabad gyakorlását, amennyiben az nem áll ellentétben az erkölcsi renddel és nem veszélyes a közrend szempontjából.

A Szentatya végül a következőket mondta a jogászoknak: Nekünk, keresztényeknek kell megmutatnunk, hogy Istent nem szabad kirekeszteni életünkből, mert Isten a szeretet, aki minden ember javát és boldogságát akarja. A mi feladatunk, hogy megértessük: a morális törvény nem akar iga alá kényszeríti bennünket, hanem ellenkezőleg megszabadít minket a gonosztól és szabaddá tesz bennünket. Mutassuk meg, hogy Isten nélkül az ember eltévelyedik és a kereszténység peremre szorítása megingatja az emberi együttélés alapjait. Az emberi együttélés igazi alapja ugyanis nem a társadalmi és politikai rend, hanem mindenekelőtt az erkölcsi rend.

VR/Magyar Kurír

A kép csak illusztráció. CPP