Csizmaziáné Kókai Judit, pedagógus
Szany, Szent Anna Katolikus Általános Iskola:
Én ötödikeseket tanítok, tehát az első közös év elején még nem ismerem az osztályt. A bemutatkozáshoz ezeket a kártyákat használjuk, mert a képekről személyes dolgokat is elmondanak a gyerekek, ugyanúgy, ahogy mi is tettük a három nap folyamán. Ha viszont egy gyerek nem beszél, jelezheti azt, hogy valamilyen lelki problémával küzd. Jóval a szenvedélybetegség kialakulása előtt már látszik például az, hogy egy gyerek agresszív. Meg kell tudnunk, hogy mi ennek az oka, és fontos, hogy a gyerek merjen róla beszélni. Ne akkor kezdjünk el foglalkozni a problémával, amikor már baj van, és a kábítószerhez nyúlt. Én korábban azt hittem, hogy a mi kis falunk távol van a nagy városoktól, ezért védettek vagyunk ilyen szempontból, de ez sajnos nem így van. A kábítószer mindenhova eljut.
Tavaszi Tamásné, pedagógus, gyermekvédelmi felelős
Mohács, Boldog Gizella Katolikus Általános Iskola és Óvoda:
Nagy hatással voltak rám azok a feladatok, amelyek során az „én-üzenetek” használatát gyakoroltuk. Fontos, hogy kifejezzük az érzelmeinket, de ugyanilyen fontos, hogy soha senkit ne sértsünk meg ezzel. Erre például nagyon oda fogok figyelni a jövőben.
Rasztovich Miklósné, pedagógus
Csorna, II. Rákóczi Ferenc Katolikus Közoktatási Központ
Az első nap egy szituációs gyakorlatot végeztünk, amelyben én voltam a tanár, Servais úr volt a diák, aki nem akart találkozni az édesapjával. Megpróbáltam megoldani a helyzetet, kérdésekkel és javaslatokkal bombáztam, de patthelyzet alakult ki, és a „diák” visszautasította minden segítségemet. A három nap után már teljesen másképp fogom kezelni ezeket a helyzeteket. A gyerek ugyanis információkat küld hozzám, és én fogadom ezeket. Eddig úgy gondoltam, hogy újabb és újabb kérdésekkel „kihúzom” belőle a különböző válaszokat. Most már tudom, hogy ez nem helyes: az én feladatom az, hogy megerősítsem, mit értettem meg abból amit elmondott. Vannak különböző eszközök, lehet például hatásszünetet tartani, megvárni, amíg a gyerek a szemembe néz, és ő maga mondja el, ami bántja. Arra kell törekedni, hogy a küldő fél, jelen esetben a gyerek találja meg a helyes megoldást. Én ezt eddig nem tudtam, ez a hozzáállás nekem teljesen új volt.
MK