Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye zarándoklata Fatimába

Fatima: Erdő Péter prímás, esztergom-budapesti érsek, kinevezett bíboros vezetésével október 4-én, szombaton zarándoklat indult a portugáliai Fatimába közel 200 zarándok részvételével.
A coimbrai karmelita kolostorban élő fatimai látnok, a 96 éves Lúcia nővér így emlékszik vissza az 1917. június 13-ai jelenésre: „… a Szűzanya megígérte, hogy sohasem hagy el. Szeplőtelen Szíve lesz a menedékem és Istenhez vezető utam.” A Szűzanya külön kérte a három látnok gyermeket, hogy a világot ajánljuk fel Szeplőtelen Szívének. Utoljára 2000. október 8-án II. János Pál pápa teljesítette ünnepélyesen ezt a kívánságát.
A Rózsafüzér évének befejezésekor Erdő Péter prímás, érseket – számos zarándok pappal és hívővel – is ez a szándék vezette Fatimába: Szűz Mária Szeplőtelen Szívének oltalmába ajánlani az egyházmegyét. Az ötnapos program során meglátogatták a jelenések helyét, valamint Ferenc, Jácinta és Lúcia szülőházát. Október 7-én, kedden délelőtt a Rózsafüzér évének befejezése alkalmából ünnepi szentmisét tartottak a magyar kápolnában. Ennek keretében Erdő Péter prímás, érsek fölajánlotta az Esztergom-budapesti Főegyházmegyét a Szűzanya Szeplőtelen Szívének. „Ez pedig annyit tesz, hogy különös alázattal és reménységgel kérjük pártfogását, hogy eszközölje ki Szent Fia irgalmát és segítségét mindannyiunk számára” – fogalmazott Erdő Péter prímás, érsek, kinevezett bíboros. A főpásztor felhívta a figyelmet, hogy Mária nem csak a magyarok, hanem minden hívő ember számára a remény csillaga, „mert az egész emberiség reménysége is Õ általa jött a világra…. Nem csak a Magyarok Nagyasszonya Õ, hanem a körülöttünk élő keresztény nemzetek mind a saját édesanyjuknak, Nagyasszonyuknak tisztelik… . Ebben a bizalomban gondoljuk ma át újra, mit is jelent nekünk, hogy Máriának a népe vagyunk.” Az érsek, prímás leszögezte: „Nem kell szégyellnünk, hogy számszerűen is, meg a köztudatunkban mennyiségileg is a katolikus kultúra Magyarországon a jellemző és a túlnyomó. Lehet azt mondani, hogy ez egy ellenreformáció következménye volt, lehet azt mondani, hogy a török időkben erősen ingadozott az ország vallási összetétele, de hát nem tudunk egészséges nemzet lenni sem anélkül, hogy a saját vallási és kulturális azonosságunkat el ne fogadnánk. Ez pedig ma úgy hangzik, hogy olyan nemzet vagyunk, akinek a kultúráját, a köztudatát döntő módon éppen a katolikus örökség jellemzi. Ez megint csak nem valami ellen irányul, hanem egy tény, amit el kell ismerni, amivel békébe kell jutni ahhoz, hogy önmagunk lehessünk. És utána kell továbblépni. Elmélyíteni ezt, hiszen nem pusztán kulturális tény a mi katolicizmusunk, hanem személyes, életre szóló, vallási meggyőződés. És itt találunk vissza a Szűzanyához, aki igazán a hitben Édesanyja mindannyiunknak. Kérjük Õt, hogy legyen egész nemzetünk közösségének a pártfogója, és vezessen el bennünket is személy szerint Szent Fiához. Ámen.”
A zarándoklatot a Magyarok Nagyasszonyának ünnepén a coimbrai katedrálisban, valamint a kolostorban tett látogatás zárta. A katedrálisban celebrált szentmisén a zarándokok Lúcia nővérrel Magyarországért imádkoztak. VR/MK