Az Európában élő fiatal muzulmánok öntudata, vallási hovatartozása és társadalmi-kulturális dinamikája

Torino: Június 11-én, pénteken a fenti címmel rendeztek tanulmányi napot Torinóban, az Összehasonlító Vallástudományi Intézet szervezésében. A rendezvényen számos neves tudós vett részt. A kérdés annál is égetőbb, mivel Európában egyre inkább nő a muzulmán lakosság lélekszáma: Franciaországban négy-, Németországban három-, az Egyesült Királyságban 1,6 millió, míg Olaszországban 800 ezer muzulmán él, s ennek a népességnek igen jelentős része, 35 százaléka fiatal. Tisztán kell látni azt a tényt, hogy az iszlám korántsem jelent egynemű közeget: számos áramlat és irányzat él együtt ezen a nagy közösségen belül, s ennek következtében igen eltérő egyes csoportok reakciója a konkrét élethelyzetekre és a helyi kultúrába való beilleszkedésére. A mai fiatalok helyzete már eltérő szüleik korosztályáétól: ők már itt, Európában születtek, s így mélyebben, átfogóbban ismerik a számukra otthont adó ország valóságát. Mivel ezeknek a fiataloknak a vallási identitása sokszor ellentétben áll az idősebb korosztályok hitbeli gyakorlatával, a kutatók gyakran etnikai iszlámról beszélnek, amelyen belül elkülönítenek szekularizált és ortodox iszlám csoportokat. Vagyis az iszlám mára nagyon sok esetben elsődlegesen nemzeti-kulturális hovatartozást ír le – a vallásos elem terén rengeteg eltérés is megfigyelhető, ennek jele például az egyes mecsetek közötti konkurenciaharc is. Ez az etnikai iszlám a fiatalok számára nem vonzó, ezért személyes vallásosságot alakítanak ki magukban – ebben a jelenségben számos kutató az individualista európai kultúra hatását véli felfedezni. Nehéz előre jelezni, hogy ez a bomlási és rétegződési folyamat hová fog vezetni, alapjában véve két lehetséges alternatíváról lehet szó: vagy muzulmán reform születik meg, vagy pedig egyesek bezárkóznak a fundamentalizmusba. A szekularizált iszlám fő bázisa Franciaországban van, ahol nagyon sokan a vallásban csak értékrendet látnak, s a hétköznapi életben alig néhány kultikus elemet őriznek még. Emellett – a családok szétesésével párhuzamosan – erősödik egy bizonyos szubjektivizmus is, amely aláássa a közösségi szellemet. Az ortodox iszlám is jelen van több csoport révén Európa életében, azonban nem szabad azt összetévesztenünk az iszlám fundamentalizmussal. A fiatalok esetében ez az irányzat ellenkezést válthat ki az uralkodó kultúra ellenében, s ellenséges magatartáshoz vezethet. Csoportosulásaikat általában olyan fiatal értelmiségiek vezetik, akik egy iszlám országban végezték tanulmányaikat, s ott egy bizonyos harcos vallási hozzáállást tettek magukévá. Új jelenségnek tekinthető a kis közösségekben, szövetségekben való gondolkodás, hiszen sokszor az ortodox áramlathoz tartozó fiatal muzulmánok sem látogatják a mecseteket. Társulásaik humanisztikus célokat követnek, sokszor egy-egy városnegyed vagy kisebb helyi közösség szintjén. Külön figyelmet érdemel az iszlám fiatalok csoportosulásainak vezetősége. Az ortodox irányzaton belül két fő típus különíthető el: meghatározó a fundamentalista, dzsihádot, vagyis szent háborút támogató vezetők jelenléte, de mellettük felbukkantak kozmopolita vezetők is, akik – megőrizve a hitükhöz való hűséget – pozitív módon nyílnak meg Európa értékei előtt. A liberális muzulmán csoportok vezetőségét eddig még nem tanulmányozták behatóbban. A torinói konferencián – az egyes helyi tapasztalatokból kiindulva – igyekeztek helyzetképet adni kontinensünkről. A fundamentalista irányzatok kisebbségben vannak, azt lehet mondani, hogy a második-, harmadik generációs muzulmánok körében kezd megszületni egy úgynevezett „európai iszlám”, amely sok elemet magába olvaszt az óvilági kultúrából, s igen népszerű a fiatalok körében. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a fejlődéssel kapcsolatban nem lehet még pontos előrejelzéseket tenni. Politikai szinten mára világosság vált, hogy a mecsetek és a közélet iszlámja között törés állt be, s az iszlám mind szélesebb teret kér magának a társadalomban és a kultúrában a további fejlődéshez. A muzulmánok integrációjának a fokmérője így nem az, hogy mennyire hagyják el hitüket. Az iszlám európai jelenléte és találkozása a mi kultúráinkkal nélkülözhetetlenné teszi a párbeszédet. VR/MK