Az európai irodalom és művészet a Bibliára épül

A nemzetközi hírű tudós emlékeztetett rá, hogy az európai irodalom és művészet meghatározó tematikáját jelenti a Szentírás, az európai irodalmat és művészetet kétezer éve áthatja Biblia eszmeisége. Dávid Katalin kifejtette: a tipológia az Ó- és Újszövetség kapcsolatát keresi, és módszerének lényege, hogy az ószövetségi eseményeket, személyeket, kinyilatkoztatásokat Jézus Krisztusra vonatkoztatja, úgy tekinti az Ószövetséget, mint az Újszövetség prefigurációját. Maga az elnevezés is ezt a szándékot tükrözi, tehát, hogy Jézus élete, csodái, szavai olyan típusok, amelyeknek archetípusai, előképei az Ószövetségben megjelennek, azaz a múlt megelőzi a krisztusi megváltás történelmi megvalósulását.

Az előadó figyelmeztetett: ez nem egészen azonos azzal, amit maga Jézus is mond, hogy a múlt próféciái rá, a megígért Messiásra vonatkoznak, hanem olyan koncepció, amely az Ószövetség történelmi tényeivel a keresztény hit tanításának kíván magyarázatot adni. A szemlélet azon az érvényes meggyőződésen alapul, hogy megváltottságunk történelmi tény, a Dávid családjából Betlehemben született Jézus a megígért Messiás. Ennek igazolására használja az ószövetségi könyveket. A modern vizsgálódás számára ez a szemlélet a teológiatörténet része, a mai teológusok ugyanis az Ó- és Újszövetséget nagy egységként tekintik, és kettőjükben együtt látják a kinyilatkoztatás teljes történetét. Vitathatatlannak tartják a kettő közötti folytonosságot, de ez nem azt jelenti, hogy előképet látnak a régiben, hanem a múlt ígéreteit látják megvalósulva a jézusi korban. A modern szemlélet szerint ugyanis nem a múlt igazolja Jézus messiási valóságát, hanem fordítva, Jézus igazolja a múlt kinyilatkoztatásait. Mindkét felfogás szerint azonban az Ó- és az Újszövetség összekapcsolt jeleneteit analógiaként lehet tekinteni, mindkettőjük értéke a bennük megfogalmazott kinyilatkoztatás, kapcsolatuk pedig egymás jelentését mélyíti el – mondta Dávid Katalin, hangsúlyozva, hogy a tipológiai ábrázolások célját, tartalmát ez a kapcsolat hordozza, és így maga a kapcsolat az, ami jelképpé válik.

Az előadó bőségesen említett kapcsolódási pontokat. Így például az összetett szimbólum ikonográfiai megoldását látjuk a Jézus sírbatételéhez és feltámadásához kapcsolt Jónás-jelenetekben. Az ószövetségi próféta történetéből két részt emel ki a tipológia: a sírbatételhez kapcsolja, amint Jónást elnyeli a hal (Jón 1,15), a feltámadáshoz pedig, amikor a hal kiveti magából a prófétát (Jón 2,1). Mindkét esetben a hal Krisztus sírjának a prefigurációja. Ezt kell kifejezze az ábrázolás, mert ez adja meg az esemény jelképi értelmét, ezzel válik az ószövetségi jelenethez kapcsoltan összetett szimbólummá. Mivel tudjuk János evangéliumából, hogy az Arimateai József által Jézus számára felajánlott síbolt egy kertben állott (Jn 19,41), ez adja az ötletet az ikonográfiai megoldáshoz. A Jónást elnyelő hatalmas cethal nem a kék tengerben jelenik meg, hanem egy tágas zöld térben, hogy ez a színkörnyezet jelezze a sírbolt egykori helyét, és tegye a néző számára egyértelművé a tipológiai jelentést, tehát hogy a hal Krisztus sírjának előképe. Ez a színkörnyezet az Újszövetséggel párosítva világossá teszi a jelentését.

Ugyanígy, az angyali üdvözlet (Lk 1,26-38) mellé kapcsolják a mannát őrző aranyedényt (Kiv 16,32). A manna az égből hullott kenyér, előképe a mennyből hozzánk alászállott Jézusnak, a szent aranyedény pedig ezáltal válik Mária jelképévé, aki méhében hordozta Jézust. Egyértelmű a szimbólum összetettsége, hiszen az ószövetségi edény az angyali üdvözlet mellett kaphatja meg Máriához kapcsolódó tipológiai jelentését.

A tartalmas, érdekfeszítő előadás végén Dávid Katalin figyelmeztetett: mivel az európai irodalom és művészet a Bibliára épül, nem nevezhetjük igazán művelt elmének azt, aki nem ismeri a Szentírást.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír