Az evangélium dinamizmus és öröm – XVI. Benedek a verbitáknál

Érkezését követően a Szentatya a rendház kápolnájában imába merült az Oltáriszentség előtt.

A szerzetesrend általános káptalanjának 150 résztvevője köszöntötte Benedek pápát.

Joseph Ratzinger még alig volt 38 éves, amikor 1965 első hónapjaiban meghívták Rómába, hogy részt vegyen a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai utolsó lapjainak megfogalmazásában, különös tekintettel az Ad Gentes dekrétumra, amely pontosan meghatározta az Egyház missziós tevékenységének új alapelveit.

XVI. Benedek pápa, aki néhány hónap múlva ünnepélyesen megemlékezik a zsinat kezdetének 50. évfordulójáról, most vissza akart térni arra a helyre, ahol 1965. március 29. és április 3. között négy püspökkel és öt teológussal közösen kidolgozta azon alapvető szövegek egyikének vázlatát, amelyek meghatározták az Egyház jövőjét.

A július 9-i találkozón részt vevő verbita szerzetesek élén Antonio Pernia, volt általános rendfőnök és utóda, Heinz Kulüke, a közelmúltban megválasztott új általános rendfőnök, valamint Giancarlo Girardi általános ügyintéző köszöntötték a pápát.

XVI. Benedek kötetlen beszédben idézte fel a 47 évvel ezelőtti eseményeket: a természet csöndjével éles ellentétben álló római, lázas munkát, valamint a csoport tevékenységét, amelyet ellentétek jellemeztek. „Valójában soha nem értettem meg a leuveni és a münsteri iskola közötti különbséget, vagyis hogy mi a küldetés fő célja: az implantatio Ecclesiae, azaz helyi egyház megteremtése, vagy az evangélium hirdetése?” – mondta el a Szentatya.

Az anekdoták és emléktöredékek felidézése közben Benedek pápa így fogalmazott: „nagyon fiatal és nem nagy jelentőségű teológus voltam, nem tudom, miért hívtak meg egy ilyen fontos és szép feladatra.” Majd hozzátette: a szöveget végül csaknem egyhangúlag minden zsinati atya elfogadta.

Minden annak a szükségessége felé mutatott, hogy el kell vinni Isten Szavának, szeretetének fényét a világba, és új örömmel kell megtölteni az evangélium hirdetését. A jó hír nem maradhat meg önmagában, a jóság már önmagában véve kommunikáció. Ez megmutatkozik a Szentháromságos misztériumban, Istenben, és elterjed az üdvösség jó hírével. Szükségét érezzük annak, hogy másoknak is adjunk abból, amit kaptunk. A missziós dinamizmus csak akkor élő, ha az evangéliumi öröm hatja át, ha megtapasztaljuk a jót, amely Istentől jön, és amely másokhoz is el akar jutni – hangsúlyozta beszédében a Szentatya.

A verbita rendházban tett látogatás és a kölcsönös üdvözlések után a Szentatya visszatért nyári rezidenciájára.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír