Az idei pápalátogatások üzenete

Májusi brazíliai útjának apropója a latin-amerikai püspökök gyűlése volt, ám helyszínét ő maga tette a kontinens egyik legnagyobb Mária-kegyhelyére, Aparecidába.

Mostani útja Mariazellbe vezet, ahol Ausztria Nagyasszonyát, a Magna Mater Austriae-t az alpesi ország pátrónájaként tisztelik. Még bíborosként ígérte meg, hogy a kegyhely 850. évfordulójára ellátogat, s ezt most pápaként teljesíti is. Mariazell az egész közép-európai katolicizmus számára fontos hely, kiemelkedő magyar vonatkozásokkal. A gótikus bazilika Nagy Lajos magyar király fogadalmi adományát hirdeti, de számos magyar egyházi méltóság és főnemes emléke is megtalálható falai között. Itt található Szelepcsényi György magyar hercegprímás sírja, és esztergomi újratemetéséig Mindszenty József teste is itt nyugodott. Az ausztriai látogatás további fontos helyszíne a bécsi Szent István dóm, illetve a heiligenkreuzi ciszterci apátság, ami híres latin nyelvű gregorián liturgiájáról (közismert, milyen jelentőséget tulajdonít ennek Ratzinger pápa), teológiai főiskolája pedig nemrég kapott szentszéki elismerést.

Olaszországban az idén először két lombardiai egyházmegyét keresett fel a Szentatya. Vigevano korábban kimaradt a pápalátogatások sorából, a szomszédos Pavia pedig azért fontos XVI. Benedek számára, mert kedvenc teológusa, Szent Ágoston hamvait őrzi. Ott elmondott beszédében értékes önvallomást is elrejtett a pápa, amikor megemlítette, hogy Ágoston szemlélődő élet és csendes alkotómunka iránti vágyát keresztülhúzta akarata ellenére történt püspökké szentelése. Hiszen Ratzinger is inkább maradt volna teológus, de engedelmességből elfogadta a münchen-freisingi püspökséget, majd a magas vatikáni hivatalt és végül magát a pápaságot. Szent Ágoston „ismereteit és magasröptű gondolatait városa egyszerű embereinek nyelvezetére és gondolataira kellett lefordítania. Egész filozófiai életműve, amiről álmodozott, megíratlan maradt. Helyette még értékesebbet kaptunk: a hétköznapi élet nyelvére lefordított Szentírást” – értékelte együttérzően a szent életművét Benedek pápa.

Júniusban Assisiben Szent Ferenc sírjánál fontosnak tartott néhány kérdést tisztázni a „Poverello” életművének értelmezésében. Mindenekelőtt azt, hogy Ferenc azért szentelte magát a szegényeknek, mert mindenekelőtt Krisztust választotta, így lelkiségének meghamisítása volna ennek elhallgatása. Hasonlóan fontos annak tudatosítása, amikor őt a vallások közötti párbeszéd fegyvertelen élharcosaként ünneplik, hogy miközben a béke embere volt, a szultán előtt sem mulasztotta el megvallani hitét. Ezért a pápa szerint Szent Ferenc „segíthet abban, hogy hiteles párbeszédet folytassunk, nem engedve az igazsággal szembeni közömbösségnek, és nem felvizezve a keresztény üzenet lényegét”.

A sor szeptember elején Loretóban folytatódott, ahol az olasz katolikus ifjúság nagygyűlésén vett részt a Szentatya. A Mária názáreti házát őrző, s így a megváltás központi misztériumára, a megtestesülésre emlékeztető szentély mellett arra figyelmeztette a fiatalokat, hogy aki Istenre bízza életét, annak semmi sem lehetetlen. A manapság magukat az élet perifériáján érző fiatalok elé Mária példáját állította, aki szintén egy korabeli periférián élt, mégis határozott igennel felelt Isten hívására, s így megváltoztatta a világot. „Igen, ma is van remény – buzdította a félmilliónyi fiatalt – mindegyikőtök fontos, mert Isten mindenkit ismer és akar, és Istennek mindenkivel terve van”.

A pápát szeptember végén a Róma melletti Velletribe várják, aminek egy ideig bíboros püspöke volt, októberben pedig Nápolyban találkozik a Szent Egyed Közösség vallásközi találkozójára érkező egyházfőkkel. Köztük azokkal is, akik a napokban Nagyszebenben vesznek részt az európai ökumenikus nagygyűlésen. A Szentszéket ez utóbbin a keresztény egységtörekvés felelőse, Walter Kasper bíboros képviseli, aki XVI. Benedek üzenetét is tolmácsolta. Ennek központi gondolata, hogy a keresztények közötti kapcsolatokat egyrészt az „igazság párbeszédére” kell építeni, vagyis nem tanításbeli és erkölcsi fegyelmi kérdésekben kell kompromisszumokat keresni, másrészt pedig a testvériség ápolása révén lehetséges egymás jobb megismerése és a közös kihívások együttes megválaszolása, ami nem más, mint hogy „felragyogtassuk korunk embere előtt Krisztus világosságát: nem a saját világosságunkat, hanem Krisztusét”.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír